Ad absurdum

Dorin Floreanak válaszolni fölösleges, de az oktatásügyről és restitúcióról muszáj szólni! (Lsd. http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%E2%80%9Efogyat%C3%A9kosok-lesznek-magyar-iskol%C3%A1k-tanul%C3%B3i%E2%80%9D és http://www.maszol.ro/uploads/files/audio/dorin%20florea%20.mp3) Mert, ezek identitásunk és megmaradásunk zálogai. És abban is okkal reménykedem, hogy román polgártársaink jelentős része nem tekinti a polgármestert hiteles “megmondó embernek”, sem a tutti orákulumának. Nem. A polgármester a jóérzés határai közül már régen disszidált, és ilyenként vajmi kevés köze van Marosvásárhelyhez. Így, mindössze annyit tehetnénk, hogy üzenjünk megyeszékhelyünktől  távol szakadt renegát politikusunknak. De minek?!

A kitartóknak, a Marosvásárhelyen maradtaknak, a város igazi lokálpatriótáinak van értelme szólni. Azoknak, akik hisznek a multikulturális Marosvásárhelyben, a különböző kulturális értékekből erősödő marosvásárhelyiségben. Bízom abban, hogy sokan vagyunk ilyenek! Akik a desszertet nem a levessel együtt fogyasztják el, mondván, hogy “úgyis egy helyre megy”. Hanem disztingváltan, a fogásokat egymás után fogyasztják, végül pedig nyugtázzák, hogy jót ebédeltek. Mert Marosvásárhelyen ilyen: egy jó ebéd, amit kellő rituáléval, a fogások egymás utáni szervírozásában fogyasztjuk el, megkülönböztetve a levest a másodiktól, nyomtatékul desszerttel és egy jó pohár borral.

A polgármester szerint “fogyatékos” az, aki kulturáltan étkezik, minden kulturális értéket a maga rendjén és helyén értékel. Szegény! De Marosvásárhely nem az! Maros megye, Székelyföld sem az!

A magyarok nem attól tanulnak meg helyesen románul, ha olyan iskolákban járnak, ahol kultúrájukat, anyanyelvűket, történelmi tudatukat, tradícióikat csak fogcsikorgatva megtűrik. Nem. A magyarok akkor tanulnak meg helyesen románul, ha tiszteletben tartják anyanyelvük tekintélyét, s a román nyelvet idegen nyelvként, az idegen nyelv tanításának sajátos módszertanával tanítják meg nekik! Három gyerekem kínlódását asszisztálom hosszú évek óta, és hallgatom rengeteg magyar szülő és diák jogos panaszát amiatt, hogy miközben hétköznapi és tudományos nyelvben nem használatos nyelvjárásokat bifláznak, kenyeret nem tudnak románul kérni az üzletben, mert ezt az oktatási rendszer nem tanítja meg nekik. Angol nyelvterületen minden további gond nélkül elboldogulnának, de szülővárosukban, egy betegesen xenofób oktatáspolitika miatt idegennek érzik magukat. A polgármester szerint az asszimiláció oldaná fel frusztrációjukat (sic!). Mondanám: no comment! Csakhogy “bűnösök közt cinkos, aki néma.”

A multikulturalitás azt jelenti, hogy a város kétnyelvű. Minimum, kölcsönös tisztelet illeti egyik és másik nyelvi kultúrát. Példák tömkelege erősíti Európában, hogy amennyiben van erre politikai akarat, lehetséges. A maximum az, amikor mindkét nyelv hivatalos regionális nyelv, amit esetünkben mindkét nemzet megfelelőképpen ismer. Nagyon távol vagyunk ettől. Annyira távol, mint amilyen messze disszidált morális dimenziókban a polgármester Marosvásárhelytől. (Csak elismeréssel nyugtázható, hogy másfélszáz kilométerrel keletebbre, sepsiszentgyörgyi kollegáink elindították a “tanuljanak magyarul a köztisztviselők” projektet!)

Tetszik vagy sem, ma már a lokális feltételek szavatolják az érvényesülés sikerét. Dacára annak, hogy a politikum egyelőre mereven szembehelyezkedik az egészséges regionalizmussal. Magyarán, a “régiók Európájában” a térségi társadalmi kultúra szab feltételeket a könnyed érvényesülésnek. Még magyarabbul, Marosvásárhelyen, ahol két, arányaiban többé-kevésbé egyforma létszámú nemzeti közösség él, az boldogul, aki mindkét nyelvet ismeri és kommunikálni is tud. Ez a kölcsönös tisztelet minimuma. Ezt, a polgármester nem így tudja. Szerinte “fogyatékos” az, aki nem asszimilálódik a román többségbe.

Ha  Martin Luther King álmaival azonosulnák, akkor azt kellene mondanom, hogy igen: Marosvásárhelyen kétnyelvű iskolákat kellene erősíteni. Olyan intézményeket, ahol a magyar és a román diák is otthon érzi magát, és a kétnyelvű otthonosságban marosvásárhelyinek. Ez nem így van! Minden egyes magyar feliratért, falitábláért, iskolai rendelkezés fordításáért, kétnyelvű évnyitóért és érdemoklevélért politikai harcot kell vívni. Ad absurdum sikeréként kell elkönyvelni azt, ha a negyven iskola közül egyet három évnyi civil és politikai küzdelem után sikerül magyar személyiségről elnevezni. Vagy egy kilenc méteres Decebal szobor mellett sikerül nagy nehezen egy magyar mellszobrot is majd felállítani. Tényleg ennyire “fogyatékosok” vagyunk, hogy ezt a maszlagot bevesszük, a békát zokszó nélkül lenyeljük?!

Egy biztos: ameddig ilyen szemlélet-diktátora van a városnak, csakis az önálló magyar oktatás a megnyugtató megoldás! Mert “ad absurdum” nemcsak magyarul akarunk tudni az archaikus román nyelvismeret mellett, hanem minőségi oktatásban is akarunk részesülni! December 1-én a művelődésügyi igazgatóság kitüntetett vezetője véget nem érő pátosz közepette zengett hímnuszt az anyanyelv fontosságáról, mondván, hogy az ember csakis anyanyelvén képes önmagát megfogalmazni, kifejezni és szellemi teljességben megélni. Igaza van! Gondoltam magamban: pontosan erről van szó! Ad absurdum éppen egy román nacionalista tette fel a pontot az i-re. A minőségi tanulás feltétele az anyanyelvi oktatás erősítése! Na, Băciuți mester, ezt tessék a polgármesternek ugyanilyen pátosszal elmondani! Tessék elmondani, hogy az a “fogyatékos”, aki asszimilálódik, nyelvét feladja, vagy tűri, hogy másodrendűként minősítsék. És az az egészséges, aki anyanyelvén sajátítja el a tudományokat, ismereteket, és anyanyelvén sír, nevet és álmodik. Ezt tessék elmondani!

Restitúció. Hihetetlen, hogy 2013-ban még mindig védeni kell a tulajdonjogot. Röviden: aki ezt elvitatja, az köztörvényes kategóriába keveredik.

Meggyőződésem, hogy ezt minden jórézésű marosvásárhelyi magyar és román polgár hasonlóan gondolja. Ergo: aki nem így gondolkodik, az nem igazi marosvásárhelyi. Tudom, ezt nem elég megállapítani. Tudom, ehhez politikát kell rendelni. Hangosat, esetleg csúnya hullámveréseket, háborúsat. Békéért harcolót! Ad absurdum.

Szólj hozzá