Magamról

Ha magamról kell beszéljek, az első amit mindig tisztázok: marosvásárhelyi vagyok! A Somi, a Cementlapok, a Rózsák tere, a Kultúrpalota, a középkori vár, a Nemzeti Színház, a Teleki Téka, a Bulevárd, a Rákóczi lépcső révén fémjelzett város a szívem csücske, büszke vagyok arra, hogy itt születtem, itt élek. Tudom, ma ez nem elég, marosvásárhelyi magyarnak lenni Székelyföld és Erdély egész magyarságát érintő felelősség. Utolsó frontvárosnak emlegetik, ahol a magyar népesség még mindig megközelíti a fele arányt, a magyarság helytállásán múlik, hogy feladja vagy tartja a frontot. Az identitás megőrzéséért vívott harcok szimbolikus és emblematikus jelentőségű harctere, innen az a plusz, amit a marosvásárhelyieknek Székelyföldért és Erdélyért vállalniuk kell. Ezért is jó marosvásárhelyinek lenni!

 

Tanulmányaim

1971-ben születtem, Marosvásárhelyen. Az első négy osztályt a 12-es Általános Iskolában jártam ki, majd az Unireában jártam további hat évet (bevallom, ezek maradtak a legemlékezetesebb éveim a gimnáziumból és középiskolából!), végül az utolsó két évet a MIU-ban fejezetem be, elektrotechnika-automatizálás szakon. Az érettségi oklevél megszerzése után 1990-ben a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe iratkoztam, református lelkészképző szakra. 1993-ban Csiha Kálmán püspök, úgynevezett exmissziós lelkészi állásba nevezett ki a Mezőpanit községhez tartozó székelykövesdi református egyházközségbe. Korábban, 1991-ben Mezőbándon, majd 1993-ban Jedden végeztem helyettesítő szolgálatot. 2008-ban saját döntésem alapján felmondtam lelkészi szolgálatomból. Időközben mentál hygiénés képzésben vettem részt, rövid ideig filozófiát tanultam, illetve autodidakta módon szociológiával, kommunikáció elmélettel, hermeneutikával és politológiával foglalkoztam.

Családom

Házas vagyok. Feleségemmel, Rékával, három közös gyerekünk született: Eszter (21 éves), Dávid (15) és Mátyás (11). Eszter nyolc év zeneiskola után könyvtáros szakon végzett a Pedagógiai Líceumban, antropológia szakterület felé tájékozódik. Dávid és Mátyás mindketten muzsikusok, a Műveszti Líceumba járnak, hegedű szakon tanulnak és minden jel arra mutat, hogy zenészek lesznek. Dávid, a népzenélésben jeleskedik, Sinkó András népzenekutató és oktató tanár vezetése mellett a műfaj megszállottja lett, a Cinige zenekar egyik prímása. Abban reménykedem, hogy Mátyás is követni fogja nyomdokait, biztató, hogy már kontrázik Sinkó András kis diákokból verbuvált Picinige zenekarában.

 

Közéleti tevékenységemről

1995-ben kapcsolódtam az RMDSZ közéleti tevékenységébe, előbb mint a székelykövesdi helyi szervezet választmányi tagja, majd mint elnöke. 2000-ben az RMDSZ mezőpaniti szervezetének listáján nyertem önkormányzati tanácsosi mandátumot. 2001-ben Dr. Kelemen Atilla felkérésére elvállaltam az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöki tisztségét. 2004-ben a Szövetség megyei önkormányzati listáján nyertem tanácsosi mandátumot, amiről 2005-ben a református egyházkerület püspökének felszólítására le kellett mondjak. 2013-ig ügyvezető elnökként vettem részt a megyei szervezet vezetésében, majd 2013. március 21-én a megyei közgyűlés elnöki mandátumot szavazott nekem.

A megyei RMDSZ-ben több ízben is kampányfőnökként irányítottam a Szövetség helyi és megyei választási kampányait, képzéseket és konferenciákat szerveztem, irányítottam a szervezetépítést, statisztikai elemzéseket végeztem, különböző szervezeti programokat vezettem. 2008-ban képviselőjelölt megbízatást vállaltam Maros megye 4-es számú egyéni választókörzetében (Dicsőszentmárton, Marosludas és Radnót övezte térségben). A szervezeti irányító munka mellet a civil szférában is feladatokat vállaltam, különböző rendezvényeket, kisrégiós tanácskozásokat szerveztem, illetve civil szerveződési folyamatokat tanácsadói szinten támogattam.

Közéleti vonatkozásban gróf Teleki Pál, egykori magyarországi miniszterelnök felvetését tartom mérvadónak: nincsenek kis nemzetek, csak kicsinyhitűek. Az RMDSZ vezető politikusa, tekintettel a szervezet szövetségi jellegére, nem kötelezheti el magát egyetlen politikai ideológia vagy irányzat mellett sem, lévén a különböző megközelítések összehangolása kulcsfontosságú törekvés. Az erdélyi magyarság sajátos kontextusában elsősorban azokat a szempontokat kell megtalálni, melyek nem elválasztják, hanem összekapcsolják az érdekvédelemre vállalkozó közéleti aktorokat. A fő kihívás: az eredményes, hatékony, érdekeinket szolgáló együttműködés mindazokkal, akik szövetségen belülről vagy kívülről képesek támogatni politikai törekvéseinket. Hiszek abban, hogy az RMDSZ több mint két évtized után is, mint a romániai magyarság különböző társadalmi szervezeteit, közéleti csoportjait keretbe foglaló ernyőszervezet, hiteles és hatékony politikai entitás! Közéleti munkámat e credo jegyében végzem.

 

Hobbiim

Hivatásomnál fogva, mind lelkészi pályám, mind közéleti tevékenységem során, gyakorta kellett publicisztikával foglalkoznom, de bevallom, hogy az íróasztal fiókját megcélozva rövid prózával és költészettel is próbálkoztam. A vizuális művészetek is közel állnak hozzám, ha időm engedi kézbe veszem az akvarellfestő ecsetet vagy a pasztelkrétát, szént, grafitot. De, csak saját szórakoztatásomra teszem. Azonban sokkal gyakrabban és majdhogynem szenvedélyesen fotózom. Igyekszem blogomon rendszeresen közzé tenni, hogy miként látom én lencsevégen a világot, az élet pillanattöredékeit.

No, meg a zenélés. Sajnos, ezt is csak amatőr szinten művelem, de örülök, hogy mindhárom gyerekemet sikerült a zenével “megfertőzni”, Eszter lányom zongorán, klarinéton és gitáron játszik, Dávid és Mátyás hegedűn. A fiúk a klasszikus hegedülés mellett népzenét is művelnek, sőt Dávid fiam a Cinige zenekarral már nivós szinten ápolja gazdag népzene kultúránkat. Én több hangszert is meg tudok szólaltatni (gitár, hegedű, zongora, citera, furulya, népibrácsa, tangóharmonika), de a gitár áll legközelebb hozzám, főleg a blues műfaj.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2005 és 2008 között 16 oldalon, 1500 példányban megjelenő térségi hetilapot szerkesztettem, a székely-mezőségi Kéve című kiadványt. Lelkészi és civil pályafutásom idején talán ez a kiadvány volt számomra a legkedvesebb munka, bár örömmel vezettem gyerekkórust, menedzseltem két településen gázvezetést, építtettem két közösségi házat (imaházat Harcón és Székelykövesden), tataroztattam műemlék templomokat (ugyanott), aktív szerepet és részt vállaltam az egyházi közéletben.

Szólj hozzá