Snoop Dogg, a hely (új) szelleme…

bogat_3Mármint Marosbogáté. Ez azért túlzás, de feszegeti a valóság korlátait. A story jól ismert: a világhírű rapper, Snoop Dogg, véletlenül Bogota helyett Bogata-t (Marosbogátot) jelölte meg tartózkodási helyéül, amitől hirtelen térképre került a Maros megyei Alsó-Marosmenti zsáktelepülés – a média is, a közösségi hálók felhasználói is azonnal górcső alá vették, nagy példányszámú lapok címlapjára került. És azonnal került egy kolozsvári fesztiválszervező cég is, aki azonnal beindult, április 3-án Jazz in the Park Bogata Edition címen a hajdani szebb időket is megért focipályán rangos előadókkal koncertnapot szervez. És fényezi ezerrel Marosbogátot, sőt a bevételből egy központi parkot is pontra tesznek. Tök jó story – önmagán túlmutatva a korszellem pulzusát is kitapinthatóvá teszi.

Leleményesség, nyitottság és jövő – az én olvasatomban ezek a történet kulcsszavai.

A leleményesség elsősorban a rendezvényszervező céget dicséri, akik látván a Snoop Dogg bakija nyomán támadt érdeklődést, azonnal rácuppantak és kitalálták a fesztivált. Lásd itt: http://jazzinthepark.ro/ro/visitbogata/ Egyezünk meg abban, hogy az azonnali reakciókészség és a kreativitás nyerő kártya! Fantáziálni lehet sokat, sokáig – de, az nyer, aki a tényleges lépésre is van tovabb…

Soós Zoli

t-shirt-superman-clark-kentApropó… Az ErdélyFM-en Kádár Annamáriát és Badics Petrát hallgattam rövid ideig a Pszichotrillákban, amikor Annamária éppen arról mesélt, hogy gyerekkori hőse Superman volt, aki olykor fehér inges nyakkendős civilségéből vedlett át emberfölöttivé. Amúgy szolid, nyakkendős, visszafogott, kimért és kiegyensúlyozott normális volt, de öltönye alatt rejtőzött a hős. Hallgatva a metaforát, mely a hétköznapi hősökre szabódott, eszembe jutott, hogy Soós Zoli barátomnak 40 éves születésnapjára ajándékoztam egy Superman pólót. Akkor nem is igazán tudatosult bennem az ajándékválasztás, amolyan jó poénnak tűnt. No, de pszichotrillák, meg tudatalatti, meg tom is én mi miatt, utólag tudatosult bennem, pont ma, hogy mégsem véletlen volt.

Merthogy tényleg Superman kell legyél ahhoz, amit Zoli vállal. Arról már írtam, hogy zászlóháború győztes, aki öt gyerekének szárítókötélen lobogó pelenkáival (na jó, képletesen…, mert az egyszer-használatost nem lehet sem mosni, sem szárítókötélen lobogtatni) megnyert egy fontos csatát. Manapság, ez is emberfeletti. (Tiszteletem az asszonynak is! Főleg, ha arra gondolok, hogy ebben a kampányidőszakban az odafigyelés és gondoskodás majdhogynem teljesen rámarad…). Figyelem reggelente, hiszen a közelben potyogtatja le a kölköket, milyen kitartóan teszi, amennyit mostanság tehet – óvodába/iskolába szállítja a gyermekeket. tovabb…

A nagy tettekhez fel kell nőni

foto1

Soós Zoltán kollégámmal helyeztük el az RMDSZ megyei szervezetének kegyeleti koszorúját

Az elmúlt szombaton a nyárádmagyarosi önkormányzatnak köszönhetően ismét több százan gyűltünk össze a Nyárádselye fölötti magaslaton, a Bekecs tetőn. Évek óta kijárok az október elején szervezett rendhagyó ünnepségre és örömmel tapasztalom, hogy évről-évre mind többen és többen vagyunk. Nem csodálkozom – hiszen varázslatos, kultikus hely. Gyönyörű a kilátás – a Maros-, a Nyárád- és a Kis-Küküllő mente egységes tájképpé fűződik össze. A természet bűbájos önkitárulkozása – amerre a szem ellát, magaslatok, patak- és folyók által mélyített völgyek, erdők, gyümölcsösök és gondosan művelt dűlők, szántók, kaszálók és legelők. Tizenegy éve nemzeti zarándoklatunkat egyetlen esőfelhő sem zavarta még, csak a gyönyörűségtől összegyűlt könnyek fátyla homályosítja a kilátást – önvizsgálatra és BELÁTÁSRA késztetve. Mert szépséges otthonunk és szülőföldünk tárulkozik ki előttünk! Az a világ, melyet őseinktől örököltünk – az a világ, amely nemcsak vérzivataros múltunk emlékét őrzi, hanem JÖVŐNKNEK is otthona és záloga.
Ezen a rendhagyó ünnepségen a lármafát is megszoktuk gyújtani. Azt a füst- és fényjelt, melyet egykoron a gyepűjüket, földjüket, otthonukat tovabb…

Vigyázzunk egymásra!

hegymaszas-1Október 11. után is van élet. Sőt, onnan kezdődik a kapaszkodó. Merthogy felfele tartunk.

Nyolc nap van még hátra az előválasztási kampányból. Jövő vasárnap eldöntjük, hogy 2016. tavaszán ki lesz Marosvásárhely magyar polgármesterjelöltje.

Az előválasztási kampány is egy fajta verseny, de nem a Verseny. Természetesen, ebbe a vetélkedőbe is sok energiát fektetünk. Mindenki. Jelöltek, jelölteket támogató szervezetek és egyének, illetve a közvélemény, a közvéleményt formáló médiumok, egyaránt. Felfokozódott az érdeklődés. Ez egy jó előzmény. De, mint mindennek, úgy ennek is megvannak a veszélyei. Például az, hogy nem takarékoskodunk energiákkal. Vagy, hogy szem elől tévesztjük a tulajdonképpeni célt. Sőt, a valódi ellenfélt is.

Az előválasztás: edzőtábor, nem csatatér! A cél nem az, hogy az első vízmosáson egymást legyúrva, egymással szemben előnyt szerezzünk. A cél az, hogy meghódítsuk a csúcsot, azaz megnyerjük a jövő évi választást és 2016-2020 között mi vezessük a várost. A valódi ellenfél nem az előválasztási versenyben küzdő másik magyar, hanem a jelenleg uralkodó hatalom. Ezért, a jó előválasztás: edzőtábor, ahol erőt gyűjtünk, tervezünk, stratégiát állítunk fel, csapatszellemet erősítünk és mindenkinek megtaláljuk a tovabb…

Átok a városon

kult_fovarosA felújított középkori vár gyönyörű környezetében tartotta tegnap bemutató sajtótájékoztatóját a “Marosvásárhely, Európa Kulturális Fővárosa, 2020-2021” projekten dolgozó szervezet. A teremben kedélyes, jóhiszemű, optimista, magabiztos hangulatú nagyívű beszédek, rangos vendégek, támogatók és védnökök. Valami új szellem kezdett kísérteni. Mi ez? Tünde, lidérc, aranypor? Csipkedem magam, de még mindig azt hallom: legnagyobb értékünk a multikulturalitás – a többnyelvűség, a színgazdag kultúra, a szellem megannyi műhelye. Zavartan töröltem ki szemem sarkából egy könnycseppet. Mi ez, meghatódtam? Aztán még egyet, kettőt. Lassan csorogni kezdett valami lúgos, csípős izé. Ezek nem könnyek. Hol vagytok tündék, lidércek? 
Másfél órával később leereszkedtünk a főtérre. Gomolygó köd, orrfacsaró szag a levegőben. Nemsokára kiderült: az utolsó mérőállomás is felmondta a szolgálatot, a vegyipari kombinát szennyezését nem lehet mérni. Alkalom szüli a tolvajt – minden jel arra mutatott, hogy a monstrumban maximumra állították a termelési folyamatokat. A maroskersztúri bejárat felől érkező kollégák felháborodva számoltak be arról, hogy már-már látni sem lehetett a szmogtól. Szürke, büdös fátyol terült az ünnepélyes hangultban induló napunkra. Amolyan ómen: a kulturális főváros projektnek nagyobb ellenfele van, mint a tovabb…

A római katolikus gimnázium margójára

A rutin nagy kísértés, szenvtelenné merevít. A politizálásnak is megvan ez a kockázata. A monotóniát a folyamat újratervezése, részletkérdéseinek újragondolása töri meg. Hogy is van a közhellyé idézett ábeli mondat? Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És akkor jó, ha továbbkérdezzük: mitől lesz egy hely otthonná. Innentől kezdve világos, hogy a tulajdonképpeni cél nem az, hogy valahol megállapodjunk, hanem az, hogy otthont teremtsünk. Sikerült elkalandoznom, pedig pusztán annyit akartam megfogalmazni, hogy az érdekvédelem úgy kerülheti el a rutin és az általánosítás kísértését, ha rendszeresen tisztázza: mi is a képviselt közösség tulajdonképpeni érdeke. Közhelygyanús fogalmazvány, mégsem törölöm. Merthogy nem a közhelytől, hanem a rutintól tartok.

Az érdekvédelemnek tovább lépés, nekem hópehelynyi öröm (Áprily): Marosvásárhelynek van egy újabb önálló magyar iskolája, sorban a harmadik – a Bolyai, a Református Kollégium mellett, szeptember tizenötödikén a Római Katolikus Gimnáziumba is becsengettek. Éveken át próbálkozott az egyház az RMDSZ-el karöltve, tavaly sikerült “kipolitizálni” azt a szerződést, mely egyrészt tisztázta a hajdani Unirea Líceum épületének tulajdonjogi kérdéseit, illetve teret biztosított az iskolaalapításnak. Mondok még egy közhelyet: a politika a kompromisszumok művészete. Ha tovabb…

A marosvásárhelyi Református Kollégium tanévnyitó istentisztelete

Az erdélyi oktatásügy sokat köszönhet a felekezeti iskoláknak. Két évvel ezelőtt sikerült a marosvásárhelyi Református Kollégium alsó tagozatát is elindítani, az idén már harmadik kisiskolás évfolyam kezdi a tanévet. Bízom abban, hogy közös erőfeszítéssel sikerül elindítani a kolozsvárihoz hasonló szakmai oktatást, illetve az esti líceumot is. Csak örömmel tudom nyugtázni, hogy erősödik a magyar oktatás Marosvásárhelyen. Ma délelőtt megnyitja kapuit a Katolikus Líceum is, saját épületében! Ma már három önálló magyar tanintézetben tanulhat ezernél is több magyar diák. Jó úton vagyunk! Kívánok minden magyar pedagógusnak, diáknak és szülőnek sikerekben gazdag tovabb…

Ott, ahol a kurta farkú malac túr

A közéletnek is vannak mesés pillanatai. A mai is ilyen volt.

Csak egy árnyalatnyit pontosítanék a Transindex beszámolóján. A felvezetőben azt írják: ”A kiegyezés Soós Zoltán kampánya kontextusában jött lére, mert az RMDSZ minden szintjén felismerték: fontos, hogy a szövetség jól szerepeljen a választáson.” Nincsen ezzel a következtetéssel semmi baj, csak félreértés ne essék. Köldöknézőkként nem a közeli előválasztásokra tekintünk, hanem a jövő évi marosvásárhelyi polgármester-választásra és Marosvásárhely jövőjére! Merthogy kétségtelen: változásra van szükség. Gyökeres változásra. Ezt pedig nagyon erős összefogással, szervezettséggel és politikai hitellel érhetjük el! Az RMDSZ-en belüli összefogás voltaképpen ezt a határozott célt szolgálja.

Az RMDSZ megerősödése fontos előfeltétel. Öndicséret gyalázat – tartja a mondás -, mégis tény az, hogy a legerősebb magyar politikai szervezet vagyunk. A választók tesznek azzá. Ez nemcsak teljesítmény, hanem főleg felelősség. Tartozás. A választói bizalomnak tartozunk azzal, hogy szervezettek legyünk, összhangban működjünk, megbízhatóak legyünk és képesek megújulni. Erkölcsi kihívás. Ennek tudatában rendeztük ma belső vitáinkat, tettünk pontot a közelmúlt belső torzsalkodásaira.

Közhely, de előre kell nézni. Vállalásunk örökös adóssága ez tovabb…

Mikor kezdünk az emberiségről beszélni?

„Beszélnék arról, hogy a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával. (…) Mindig ugyanúgy végződik: a civilizáció eléri az érettség bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja” – olvasható a Magyar Időkben. (lsd. Népújság)
Kertész Imre, Nobel díjas író azzal alapozza meg állítását, hogy „Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri”.

Látnoki szöveg. Mint minden ilyen, a sufniból került elő. Évekkel ezelőtt íródott, most hogy a szerb határt már átlépte több ezer és a szerb határ felé tart feltartóztathatatlanul további sok ezer szír menekült, előkerült. Akkor jóslat volt, most prófécia. Ma az a kérdés, hogy mit kezd Európa a “emigránsokkal”, holnap az lesz a kérdés, hogy miért nem kezdtünk semmit a látnokokkal. És az, hogy miért nincs időnk, türelmünk, belátásunk foglalkozni holnapi tovabb…

A népszavazás többet ér mint a miniszterasszony látogatása Marosvásárhelyen

SzeméthegyAhogy a medve sem, úgy a környezetszennyezés sem játék. Némelyeknek az, a többségnek nem. Némelyeknek nagy játék, a többségnek nagy veszély. Ha nem vagyunk résen Marosvásárhelyen a kérdés a disputák szintjén eljut oda, hogy a vegyipari kombinát okozta környezeti károkat szembe állítjuk az illegális szeméttelep okozta szennyezéssel és azon fogunk trécselni, okoskodni, hogy melyik fertőzőbb.

Ügyes húzás az illetékesek részéről, de legyünk okosabbak. A vegyipari kombinátot nem szembe a szemétteleppel, hanem egymás mellé kell állítani, és belátni, hogy többtényezős környezeti szennyezés áldozatai vagyunk. Sőt, ehhez még hozzá kell sorolni a zsúfolt közúti forgalom kipufogó gázait, és ki tudja még hány tényezőt. Egy szó mint száz: fokozottan szennyezett levegőjű városban élünk, ahol egyre több a beteg, egyre magasabb az elhalálozási arány, a krónikus megbetegedés és megannyi más malformáció.

Felelős hatóságok/illetékesek részéről, felelős döntésekre és intézkedésekre van szükség. Minap felelős felelőtlenek elismerték, hogy bár 5000 tonna hulladékot termelünk, csak 3000-et szállítanak el előírásoknak megfelelő tárolókba, a többit illegálisan a régi telep mellé halmozzák. Elismerték, hogy megyei tanács és helyi önkormányzat közti évek óta húzódó csörték miatt nem fejezték be a kakasdi átrakóállomást, többek között ezért sem indulhat a tovabb…