Mozgóurnás előválasztást szerveznek Koronkán

A koronkai RMDSZ Választmánya mozgóurnás előválasztást szervez 2016. február 27-én, szombaton. Takács Olga polgármester hivatalosan is bejelentette, hogy nem indul a június 5-én sorra kerülő választásokon egy újabb polgármesteri mandátumért, a megüresedett tisztségre korábban körzeti konzultációk alkalmával már meghirdették a jelentkezési lehetőséget. Takács Szabolcs, jelenlegi alpolgármester és Kis Árpád, helyi vállalkozó élt a lehetőséggel. A Választmány a széles körben szervezett mozgóurnás előválasztáson versenyezteti meg a jelölteket.

koronka_2A helyi RMDSZ ma este a koronkai művelődési otthon klubtermében tartott rendkívüli választmányi ülést. Takács Olga, polgármester, aki korábban Nagy Márton polgármestersége alatt alpolgármesterként tevékenykedett, visszavonul a községi önkormányzat éléről. Ugyanakkor több tanácsosi is bejelentette visszavonulási szándékát. A kialakult helyzetre való tekintettel a testület egyöntetűen döntött arról, hogy minél szélesebb körben, Koronka és Székelybozs magyar lakosságának megkérdezésével nevezi meg polgármesterjelöltjét.

tovabb…

És mégis vagyunk százezeren… (X.)

Nem szeretnék elsietett konklúziókon elcsúszni, de minden jel arra mutat, hogy a következetesen tervezett munka, és a megvalósított fejlesztések sok településen megnyugtatták a kedélyeket, az elégedettség politikai nyugalmat teremtett. Nem csodálkozom, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol egyszerűen nem fogalmazódik meg a váltás igénye, sőt egyértelmű a folytatás elvárása. Mindennek megvan az ideje – a harcnak és a békének is! Harcolni a harc kedvéért, vagy békességet mímelni a béke kedvéért nem jó. Mérlegelni kell. A politikai kultúra valahol itt kezdődik. Azt hiszem.

Erdőszentgyörgy

erdoszentgyorgy

Csibi Attila

Tar András alpolgármesternek köszönhetően sok Facebookos felhasználó követheti napról-napra, évről-évre, lépésről-lépésre az önkormányzati folyamatok előrehaladását, hiszen Bandi hihetetlen kitartással, leleményességgel lencsevégen követi a mozzanatokat és kellő szellemességgel közzé is teszi (lsd. https://www.facebook.com/tar.andras.5). Mindent tudunk Erdőszentgyörgyről – az aktuális időjárást, a közúti baleseteket, a nyilvánosságra tartozó családi eseményeket, az útjavítások során felmerülő nehézségeket, a bözödi „pánkót”, a népünnepélyeket és közelről ismerjük az önkormányzat állandó vállalkozó partnerét, a legendás Apókát. Egy szó mint száz, ilyen intenzitású on-line kommunikációra aligha van példa a közéletben, tovabb…

És mégis vagyunk százezren… (IX.)

Jedden, most már ideje lenne győzni; Nyárádszeredán az elmúlt négy évben felgyorsult a fejlődés; Magyaroson az „autópálya” befektetőkkel kecsegtet; Berében, ha minden igaz elkezdődik a községi utak aszfaltozása. Persze, panasz is van bőven, akik mezőgazdaságból és állattenyésztésből élnek, egyelőre, sosem tapasztalt nehézségekkel küzdenek.

Jedd

jeddMár 2012-ben győzni lehetett volna, de akkor a magyar-magyar vetélkedés áldozata lett az esély. Annyit sikerült elérni, hogy a korábbi alpolgármester helyett a fiatal Bányai István vette kézbe a közügyek igazgatását. Minden jel arra mutat, hogy bevált, meggyőző munkát végzett az elmúlt négy évben.

Szeretem a tudatosan építkezőket. Bányai minden évben magyar-román nyelven fényképes, színes beszámolót készített, a község minden polgárához eljuttatta. Tudatosan, nyugodtan és bölcsen építette a közösséget is. Voltak nehéz pillanatai is, de okosan túllépett, és folytatta a munkát. Úgy tűnik, sokak megelégedésére.

Demográfiai vonatkozásában kés élen billeg az ügy, de a nagyváros és a falu között változó községben ez már nem lehet probléma. A hangsúlyos kérdések az életminőséget szavatoló alépítmények vezetik a sort – csatornázás, ivóvízhálózat bővítése, sportkomplexum építése, a művelődési otthon és az önkormányzati székház korszerűsítése. Jedd, összenőve Marosvásárhellyel, tovabb…

És mégis vagyunk százezeren… (VIII.)

Az idén néhány polgármester kolléga két évtized kormányzás után vonul vissza az önkormányzat vezető tisztségéből. A két évtized is méltányolandó, és a méltóságteljes visszavonulás is. A közösségek életében pedig változás. Túlzás nélkül állítható, hogy két évtizednyi közigazgatási munka, főleg vezető tisztségben, legalább egy fejezetet hozzáad a település(ek) helytörténetéhez. És elismerésről is tanúskodik, hiszen két évtizednyi közösségi bizalmat, elismerést igazol. A visszavonulás pedig megfelelő hangulatot teremt ahhoz, hogy törés és közösségi konfliktusok nélküli folytonosságot biztosítson. Elismerésem!

Mezőpanit

mezopanitBartha Mihályt 1996-ban ismertem meg. Akkoriban, fiatal székelykövesdi lelkészként kapcsolódtam be a mezőpaniti közéletbe. Alig három éve helyeztek ki a székelymezőségi zsákfaluba, ahonnan út tovább nem vezetett, a vándorzenész visszafordulhatott. Őszintén szólva, az út, mint olyan csak képletes volt, hiszen a korábbi évtizedekben mostohán kezelt (pontosabban: elfelejtett, háttérbe szorított, gondozatlan) faluba elhanyagolt, rossz köves út vezetett. Egyetlen buszjárat kapcsolata össze a külvilággal, hétfőtől-péntekig, amolyan munkásszállító rozoga, poros és lassú járat állt (vagy nem!) a lakosok rendelkezésére. Egyetlen, kézi vezérlésű telefonvonal volt, ami hol működött, hol nem (inkább nem!). Világtól tovabb…

És mégis vagyunk százezren… (VII.)

Dózsa György és Marosszentkirály községben jártunk. Szó szót hoz ki, az önkormányzat természetéhez tartozik a problémák sokrétűsége. Jó gazdaszellem kell ahhoz, hogy mindennel kellő időben, megfelelő sorrendben és következetes tudatossággal foglalkozzanak. Azt gondolom, hogy a jó polgármester voltaképpen jó gazda, aki megfontoltan takarékoskodik, értelmesen költi a pénzt és programszerűen működik. Egyetértek azzal az állítással, hogy aki rendet tud tartani saját portáján és eredményes a magánéletében, munkamorálját, gazdálkodói szemléletét nagyobb volumenű gazdálkodásba is eredményesen tudja átültetni.

Dózsa György

DozsaGyorgyAz Alsó-Nyárádmente, illetve a tulajdonképpeni székelyföld nyugati bejárója. Néhány évvel ezelőtt székelykaput is állítottak Lőrincfalva határába, jelezve, hogy innen kezdődik a Székelyföld. Iszlai Tibor 2000-ben vette át a község vezetését, majdhogynem nulláról kellett kezdje a közigazgatást – leromlott középületek, rossz állapotban lévő és hiányos infrastruktúra, illetve hatalmas adósság törlesztése jelentette a kihívást. Innen indult, tudatos tervezéssel, időt és energiát igénylő szívos munkával kellett lépésről lépésre előrehaladni. Lassan, de biztosan elkezdett fejlődni a község.

Beszélgetésünk meglehetősen rossz hangulatban kezdődött, hiszen Tibor enyhén szólva kifakadt a „rendszer” tovabb…

És mégis vagyunk százezren… (VI.)

Valami okán a magyar szórványokban szervezettebbek vagyunk. Ez igazság. Jó, nem olyan nagy talány: egymásra utaltabbak, nagyobb becsben tartják anyanyelvünket, jobban érzik a védelem szükségét. És mégoly közhelynek is tűnik, ez a valóság.

A Felső-Marosmentén jártunk, Magyarón, Marosvécsen, Görgényszentimrén és Marosfelfaluban is a fenti állítás visszaigazolást nyert.

Magyaró

MagyaroMeggyőződésem, hogy az első mandátumos Kristóf Józsi polgármester által vezetett csapat nagy elégtételként, amolyan erkölcsi elégtételként könyvelheti el, hogy Kocsis Albert, korábbi több mandátumos polgármester a tavaly esztendő végi kiértékelő gyűlésen elismeréssel méltatta a fiatal csapatot: „érdemes ezeknek a fiúknak továbbra is bizalmat szavazni, ezek tényleg eredményesen dolgoztak.” Ritkán fordul elő, hogy az elődök dicsérettel méltatják a rendszerváltó „fiatal titánokat.” Engem is meglepett, mert azért lássuk be, hogy nem volt zökkenőmentes a „rendszerváltás.” Le a kalappal, Albi – ez szép gesztus volt!

Na, persze, erre az elismerésre rá is kellett dolgozni. És az erőfeszítésnek volt is eredménye, hiszen amikor elővették a 2012-es ígéreteket sorjázó szórólapot, kiderült, hogy sikerült megfejelni, többet is megvalósítani. Csak a csatornázás várat még magára, de ennek ésszerű magyarázata van, ugyanis amit korábban önerőből terveztek megvalósítani, időközben tovabb…

És mégis vagyunk százezeren… (V.)

A LEADER, az összetett térségfejlesztési program, minden kétséget kizáróan mentővnek bizonyult a vidéki önkormányzatok számára. Nehezen indult (mint sok más újszerű folyamat), de ahol a kétezres évek elején elkezdték tanulni a térségi önkormányzati együttműködést, könnyebben tértek át és sikerrel kamatoztatták a program kínálta lehetőségeket. A Felső-Kisküküllőmente egyértelműen a sikertörténetek egyik követhető modellje. Balavásár és Sóvárad is haszonélvezője!

Balavásár

20160118_090913Végre Szentdemeterre is aszfaltút vezet. Régi ígéret, nehezen valósult meg, de ma már a községközpontig aszfalttal burkolt úton lehet közlekedni, és a közeljövőben még további 1 kilométert leaszfaltoznak. Sagyebó István polgármester és csapatára jó értelemben a “lassú víz partot mos” mondás érvényes, hiszen több évi kitartó próbálkozást követően sikerrel zárják a négy éves mandátumot. Nemcsak Szentdemeter, hanem Szénaverős felé is elkezdődött az útépítés, ami azt jelenti, hogy a község minden települése aszfalton megközelíthető. Az ivóvíz és csatornázás kivételével, sikerült minden négy évvel korábbi tovabb…

Mérlegen a marosvásárhelyi esély

Men on arrow. Conceptual image of successAz elmúlt hét végén több román párt is bejelentette jelentősebb polgármester jelöltjeit. A magyar sajtó némelyike pánikhangulatban reagált: oda az esély, hiába sorakozik egy jelölt mögé a marosvásárhelyi magyarság, a tizenhat éve regnáló, verhetetlennek bizonyuló polgármester újraindul. Nem mondom, hogy oktalan a riogatás, de mégiscsak javasolom: gondoljuk át higgadtan. Véleményem szerint sosem volt még ekkora szükségünk józan, higgadt és ésszerű érvekre építő bölcsességre, mint az idén, az Esély évében.
Közhely: az ellenfélt nem szabad lebecsülni, megismerésére kell összpontosítani. És önmagunk helyes ismerete is fontos szempont. De a körülmények tisztázása mellett mégiscsak a cél meghatározása a legnagyobb kihívás.
Mit akarunk Marosvásárhelyen? Erre a nehéz kérdésre kell jól érthető, használható, kamatoztatható választ adni!
AZ ELLENFÉLRŐL
A PNL, dacára a nemrég etikai kódexébe foglalt korlátozó feltételeknek, Marosvásárhelyen mégiscsak a jelenlegi polgármestert indítja.
A PMP, úgy tűnik, hogy a szervezet főtitkárát, a kevésbé ismert Corneliu Dorin Olteanut.
A PSD is jelöl valakit, de akár a párt vásárhelyi elnökét – tovabb…

A listákról

diversityTegnap az előválasztásról írtam. Ma a “listákról”. Szervezeten belül izgatottságot okoz, szervezeten kívül kíváncsiságot ébreszt. Kétségtelen, hogy fontos kérdés: kik fognak különböző döntéshozó testületekben és vezető pozíciókban képviselni. Ezért valóban fontos, hogy “jó” listák legyenek. (Az idézőjel nem cinizmus, hanem óvatosság, hiszen a jó is, mint a rossz relatív érték.)

Egy szó mint száz, szerintem a listák fontosak. Elsősorban azt gondolom, hogy törekedni kell olyan listák összeállítására, melyek valamiképpen leképezik a társadalom teljességét. Azaz, nemi és nemzedéki, illetve szakmaiság szempontjából diverzifikáltak legyenek. Többszólamú listáknak nevezném. Vagyis nem egyhangú, monoton. Lehet ilyen? Amennyire tökéletes lehet a demokrácia. Viszonylagos. A törekvés már sokat segít.

A társadalom alapsejtjéből, a családból indulok ki. A családban vannak idősek, idősebbek és fiatalok. Vannak nők és férfiak. Vannak különböző feladatok. Ez olyan egyszerű, mint az egyszer egy. Ezzel még Kövér László és Ákos sem vitatkozna, azt hiszem. Nem kell túlbonyolítani. Ahhoz, hogy egészséges családról beszélhessünk, erre a rétegződésre szükség van.

Másfél évtizeddel ezelőtt a “fiatalítás” jött divatba. Ma a nők szerepe exponálódik. Hogy mi lesz ezután, nem merem megsaccolni. Annyi biztos, hogy az emberi társadalom rendkívül színes. Na, de tovabb…

Az előválasztásokról

elections-usa-2008Korábbi tanácskozásokból, beszélgetésekből előválasztás kapcsán két mondat jut eszembe. Egyiket többen is megfogalmazták: az előválasztás nem csodafegyver. A másik egy előkészítő tanácskozásunkon hangzott el: “nálunk nem áll fenn az előválasztás… veszélye”. Konzultációs utunk során a napokban azt tapasztaltam, hogy ehhez a kérdéshez (mint sok minden máshoz is) sokféleképpen viszonyulnak a helyi szervezeteink.

Megítélésem szerint rá kell bízni a helyiekre, huszonöt év után mindenki el tudja dönteni, hogy mi a jó módszer. Végső soron az előválasztás is önmagában csak egy jelöltállítási módszer. Nem kell túlértékelni, de leértékelni sem lenne jó.

Visszatérve a bevezetőben idézett felvetésekhez… Nem csodafegyver. Nyilván, közhely, hogy a demokrácia sem a tökéletes rendszer. Nem vagyok szakavatott tudója az ókor történelmének, a társadalmi rendszerek fejlődéstörténetének. Felszínesen ugyan, de némi ógörög nyelvismeretem és kortörténeti információim vélni tudom, hogy a rendszer már a bölcsőjében sem volt tökéletes. Megkülönböztette a város falain belül és kívül lakókat. A polisz lakói, a démosz – a művelt, városi polgárság – bírtak szavazati joggal. Azok, akik tevékenységük, társadalmi szerepük révén jogot nyertek arra, hogy a kormányzásról véleményt mondjanak. Ők gyakorolhatták a kráciát tovabb…