Minimum, hogy magunkban bízunk

hir_2779Remélhetőleg a többi kilencven kisebbség is dohog majd egy sort a Bizottság döntése okán. Merthogy úgy utasítani el egy polgári kezdeményezést, hogy közben a hatból néhány felvetéssel kapcsolatosan elismerik, hogy a jogalkotási kompetenciákon belül vannak, egyértelműen politikai döntésre utal. Rossz üzenetű politikai döntés az őshonos és nyelvi kisebbségek felé. Remélhetőleg, ebben a megítélésben sokkal nagyobb port fog kavarni, hiszen a romániai magyarok mellett Európa szerte több tízmillió etnikai közösséget érint. Ilyenként megérte a két éves előkészítő munka. Remélhetőleg a FUEN által tömörített kisebbségekkel közösen sikerül tematizálni kisebbségi jogok témakörében a brüsszeli politikai disputákat. Ezzel pedig egy új fejezet is nyílik az EU politikatörténetében. Remélhetőleg, mondom. Merthogy feltétlezem, hogy a sok millió állampolgárt érintő ügy mégiscsak van olyan fontos, hogy a fokozódó szkepticizmusra való tekintettel nem lehet vállvonogatva továbblépni az uborka formáját szabályozó intézkedések medrében.
Másrészt, az eset egyértelművé teszi, hogy az Unió döntéshozó intézményeiben nem pusztán a szakbarbár szempont uralkodik, hanem a politikai szempont is érvényesül. Sőt, az is tényszerű, hogy a kisebbségi jogok politikai keretbe rendelődnek. Magyarán: létfontosságú, hogy politikai képviseletünk legyen tovabb…

Ki-kivel, ki-ki ellen, miért

forgatag
Nekem több percem is van. Még akkor is, ha “seperc” alatt szájon vágnak (http://vanegypercem.com/mit-is-tetszik-lekommunikalni/). Megértem, a “vanegypercem” alatt csak egy kiadós pofonra futja. Amolyan mórickás “van sapkád, nincs sapkád” taslira. Benne van a pakliban. Aki kocsmába megy verekedni, ne csodálkozzon, ha a sarokból széklábakkal dobálják. De, miután szétvertük a csárdát, legalább annyiban egyezzünk meg, hogy az egyperceseknél többet, talán egy misét is megér Marosvásárhely. Azt gondolom, hogy ez a szempont akár nemzeti minimum is lehetne minálunk. Borboly Csabával egyetértésben (http://www.borbolycsaba.ro/blog/orvendetes-fordulat/) a nyilvános párbeszédet én is továbblépésként ítélem meg. Persze, ahogy elnézem a magyar-magyar viták csataterét, az egészséges dialógus még odébb van. Apropó, csatatér. Egyenesen tragikomikus, hogy olyan harctéren villongunk, hadakozunk, sértegetünk, ahol már azt sem tudni ki-kivel van, ki-ki ellen harcol, és lassan az sem világos, hogy miért. Ez mégsem olyan muris! Mégiscsak jó lenne legalább egy percet ezekre a kérdésekre is szánni. Egypercnyi tűzszünetet talán Marosvásárhely is megérdemelne.
Mondom, nekem több percem is van. Mert egyik percről a másikra nem megy. Akár tetszik, akár nem, Marosvásárhelyen valamiképpen meg kellene tanulni a multikulturalizmus nyelvét és a konfliktuskezelés nyelvjárását, ez pedig nem megy sem egy nap, sem huszonhárom év alatt. Az elmúlt évtizedekben majdhogynem fel sem merülhetett a nyelvi tovabb…

Forgatagon innen és túl

vasarhelyi_forgatagBalázsi-Pál Előd felvetése jogos (http://welemeny.transindex.ro/?cikk=21179). Ezúttal sem volt elég világos a kommunikációnk, talán innen a félreérthetőség. Igaza van, vissza kell térnünk néhány elvi és konkrét Forgatag-történeti kérdésre, mert az eset meghatározó fordulópont, mind a román-magyar, mind a magyar-magyar viszony, mind a helyi politizálás összefüggésében.
Helyes, pontos megállapítás: “A tereket nem úgy tudjuk igazán visszafoglalni, ha egy évben egyszer dacosan kivonulunk oda, hanem ha természetesnek érezzük, hogy ott vagyunk.” Néhány hónappal korábban pontosan erről beszéltem, amikor a kisebbségi oktatásügy kapcsán bátorkodtam megfogalmazni, hogy elhibázott startégia lenne Marosvásárhelyen oktatási gettókban gondolkodni, hiszen fele arányban jogosan tarthatunk igényt arra, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogaink alapján minden iskolában megteremtsük a magyar környezetet, az egész várost otthonosan belakjuk! Az erős, és a későbbiekben sokat bírált metaforával, tulajdonképpen csak a figyelmet próbáltam érzékenyíteni arra, amit a szóban forgó cikk szerzője is megfogalmaz. Igaza van, Marosvásárhelyen tévedés lenne és önfeladásnak minősülne gettópolitikát folytatni. Ezért is ragaszkodtunk a Forgatag helyszíne esetén a Főtérhez. Lévén a magyar kultúra “főtéri” jelentőségű Marosvásárhelyen, mindennap meghatározza a város kulturális arculatát és tovabb…

A “multikulturális” Marosvásárhelyről

Grad_16A nemzetiségek együttéléséről, a multikulturalitás európai szellemiségéről az papoljon, aki tesz annak érdekében, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesüljenek.
Marosvásárhelyen a multikulturális diskurzusoktól hangos a város, de a szegregációtól ódzkodó polgármester felvetését alaposan kompromittálják az iskolák névtáblái (és még sok más “hiányos”, monoton feliratozás). A közigazgatási törvény egyértelmű, azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot, kötelező az illető kisebbség nyelvén is feliratozni a közintézményeket. Marosvásárhelyen felleltároztunk 48 oktatási intézményt (bölcsődéket, óvodákat, gimnáziumokat és líceumokat), a névtáblák nem felelnek meg a 922/27.12.2011-es minisztériumi rendelet előírásainak (ahol világosan meg van határozva, hogy a névtábla kizárólag csak a tanintézet nevét kell tartalmazza), az esetek 58%-ban kizárólag csak román nyelvű feliratot tartalmaz. Az óvodák 53%-át, a gimnáziumok 21%-át, a líceumok 47%-át feliratozták magyar nyelven is. Az sem mellékes, hogy a helyi tanács, RMDSZ-es nyomásra, határozatban szabályozza a névtáblák egységesítését is, amit a már megszokott “nagyvonalúsággal” a városvezetés ezúttal sem vett figyelembe.

Grad_16
Ezek után ki hiszi el, hogy a Polgármesteri Hivatal tiszteletben tartja a törvényt, a tovabb…

Mi, vásárhelyi magyarok, “együtt” várjuk a kétnyelvű utcanév táblákat!

avagy, átlátunk a szitán, elutasítjuk a Forgatag ellen szervezett diverziót!
a bernady tabla elso esteje

Oszd meg és uralkodj! Visszatérő szellemként kísért az Impreuna-Együtt. Ismerjük ezt a kilencvenes évekből, akkor nem vált be a rafinéria. Azóta még világosabban átlátunk a szitán, mert elég megaláztatásban volt már részünk, hogy kételkedéssel fogadjuk! A napnál is világosabb, hogy az “önkéntes fiatalok kis csoportja által” a Vásárhelyi Forgatag időpontjára rászervezett városligeti “fesztivál” nem közösséget, hanem megosztást szolgál. Botrányos szemtelenség, hogy mindezt a marosvásárhelyi adófizetők pénzén követi el a Polgármesteri Hivatal! Önkényesen!
Átlátunk a szitán! Azt is látjuk, hogy merő politikai ambíció vezérli a városvezetést, ennek oltárán nem szent és nem drága semmi. Legfőképpen a marosvásárhelyiek nyugalma, társadalmi békessége. Ki hiszi el ezek után, hogy a városnak olyan vezetője van, aki “mindenki polgármestere”? Ki hiszi el, hogy a vásárhelyiek, nemzeti hovatartozástól függetlenül egyformán vannak tisztelve? Én nem hiszem! Erről még a suttyomban és azonnali reagálásként kifüggesztett “Dr. Bernády György” Általános Iskola névtábla sem győz meg. Türelmetlenül várjuk, azaz elvárjuk a kétnyelvű utcanév táblákat tovabb…

Vásárhely a miénk is!

Válasz Dorin Florea replikájára
(http://www.e-nepujsag.ro/op/article/replika-jog%C3%A1n-6)
Polgármester úr! Európára az hivatkozzon, aki tiszteletben tartja értékrendjét! Most, amikor a magyar kultúrát kitiltja a város főteréről, nem hiteles az Ön “európai” diskurzusa. Sőt, sértő! Azt állítja, hogy a Vásárhelyi Forgatag botránykeltő merénylet. Mit gondol, hogy fogadja ezt az állítást az a több tízezer marosvásárhelyi, aki büszke nyelvi kultúrájára, népi hagyományaira, irodalmára, színházára, épített örökségére, polgári értékrendjére?  Gondolja, hogy ilyen könnyen félrevezethetők a marosvásárhelyiek, akik pontosan tudják, hogy az iskolák 5%-a van magyar nemzetiségű személyiségekről elnevezve, és több mint két évbe telt civil és érdekvédelmi összefogás küzdelme árán egyet a modern város megalapítójáról, Bernády Györgyről elnevezni, de a névtábla még mindig nincs az épület homlokzatára kifüggesztve? A vásárhelyiek azt is tudják, hogy a kétnyelvűség csak részlegesen érvényesül, nem a méltányosság szerinti egyenlő arányban. Az Ön értelmezése szerinti kétnyelvűség így jelenik meg: Piata Trandafirilor tér…

Polgármester úr! Ismétlem: az európai szemlélet nem a különböző nemzeti kultúrák összemosására, hanem a sokszínűség megőrzésére törekszik. A zakuszka gasztronómiai ínyencség, de a receptet a kultúrára nem lehet sikeresen tovabb…

Ha egyáltalán szóvá tehető a sportszerűtlenség

Igaza van. Nincs igaza. Inspirál. Destruktív. Katatónia. A CEMO legújabb ostromára támadt reflexióim. Sosem bántak velünk kesztyűs kézzel, amit nem is nehezményezek, hiszen ez a dolga a monitoringra vállalkozó civil szervezetnek. Könyörtelenül újabb és újabb frontokat nyitnak. Bernády-, majd Liviu Rebreanu iskola, Vásárhelyi forgatag, legutóbb pedig a 100 éves Kultúrpalota rendezvény sorozat kapcsán. Szinte lélegzetvételnyi időt sem hagynak.
Igazuk van, résen kell lenni, a problémát azonnal jelezni, pulzuson tartani az ujjat. Igazuk van, a nyelvhasználati jogok és a nemzeti kisebbséget illető méltányosság több sebből vérzik, helyettünk senki más nem fog a kérdéssel érdemben foglalkozni. A CEMO megteszi hatáskörén belül a lépéseket, feljelentést a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnál, felszólítást az illető intézményvezetésnél, villámcsődületes akciókat szervez, de ezeken túl csak mi tudunk politikai nyomást gyakorolni, problémákat megoldani. Igazuk van. Abban is, hogy ezt számon kérik rajtunk. Ez inspirál is. Proaktívra hangol.
De, rosszul választják meg a kritika momentumát. Nem véletlenül. Vagy túl sok a véletlen. Amikor nyomás alatt vagyunk, akkor rúgnak egyet belénk. Amikor akcióban vagyunk, akkor akasztanak. Ez destruktív és sportszerűtlen. Ilyenkor az a gyanúm támad, mintha valójában nem a problémát akarnák megoldani, hanem tovabb…

Nyílt levél Marosvásárhely polgármesterének

Polgármester úr! Tulajdonképpen nem várok magyarázatot arra, hogy az Emil Boc vezette Kolozsváron miért lehet egy egész héten át a város főterén magyar napokat tartani. Tudom, nem lehet megmagyarázni. Ugyanezen okokból azt sem kérem, hogy elmagyarázza mit jelent a multikulturalitás és hogy kerül az asztalra a szegregáció csizmája. Ezt is nehéz lenne hihetően megérvelni. Ennél sokkal könnyebb az 1990-es évek márciusi eseményeivel riogatni a közvéleményt, újra meg újra kiengedni a palackból a szellemet. Ezen felüll, azt sem tudná elmagyarázni, hogy ezek után jó esélyekkel aspirálhatunk az Európa Kulturális fővárosa címre.
Engedelmével, teszek egy kísérletet, megpróbálom én elmagyarázni Önnek, hogy a multikulturalitás a különböző nemzetiségi kultúrák egymás melletti létezését jelenti. Kérem, értse meg: nem a kultúrák összemosása, asszimilációja, hanem egymás melletti léte. Kolozsváron azért lehet magyar napokat tartani, mert a város vezetése tudja, hogy a magyar kultúra csak akkor valódi hozzáadott értéke a városnak, ha ezt megfelelő hangsúllyal jelenítik meg. Kolozsváron, ha összemosnák a magyar és a román kultúrát egy színpadon, egy fedél alatt, akkor mindkettő veszítene arcéléből. Nem házasítják a körtét az almával, mert abból értéktelen hibrid lesz.

Tartok attól, hogy nem egyről beszélünk. Mi a nemzeti kultúrák egymás melletti tovabb…

Lesz Vásárhelyi Forgatag

Eldőlt. Lesz Forgatag! Augusztus 29 és szeptember 1 között, a vásárhelyi Marosparton felverjük sátrainkat, kiállítjuk portékáinkat, megcsillantjuk kézművességi, könyv, színház és zenekultúránk értékeit, színpadot állítunk, remek koncerteken bulizunk, sütünk-főzünk, jó magyarosan, ahogy csak mi tudunk, és találkozunk, egymás szemébe nézünk, kezet fogunk, nyugtázzuk, hogy vagyunk, sokan, sőt elegen! Benne vagy? Én benne vagyok!
Hogy lehetne másképpen is?! Persze, hogy lehetne. Kolozsváron, Bánffyhunyadon, Nagyváradon lehet a főtéren, nagyobb felhozatallal és dínomdánommal. Igaz. De ne fanyalogjunk! Most az a lényeg, hogy elkezdjük, a Marosparton bár, de úgy hozzuk tető alá a rendezvényt, hogy szeptember 2-től kedvünk legyen nekilátni a jövő évi Forgatagnak. Természetesen a Főtéren, a Városban!
Úgy vélem a “jószomszédi” viszonyokat is tisztáztuk a polgármestert illetően. Világos, hogy innen kezdve vajmi kevés az esély bármiféle partnerségre. Erről tovabb…

Márpedig Marosvásárhely frontváros

Néhány hónappal korábban még nehezményeztem, hogy a politikai közvélemény frontvárosként könyveli el Marosvásárhelyt. Akkor még túl erősnek éreztem a jelzőt, mondván meg kell tanulnunk marosvásárhelyiül, azaz el kell sajátítani a multi- és interkulturalitás nyelvét, mely alternatívája az etnikai szembenállásnak, egy olyan járható politika, amit eddig még nem próbáltunk ki.
Hát, ezzel már úgy vagyok, hogy ma is hiszem, mert (adysan szólva) hinni akarom. De, a közéleti történések sajnos azt erősítik meg, hogy a 2013-as esztendőnek dukáló normalitásoktól még távol állunk. Távoli dacára annak, hogy a város polgármestere fennen hangoztatja, hogy mindenki polgármestere; a megyei tanács elnöke az együttélés jegyében és a békés együttélésért (sic!) kettős (román-magyar) teremelnevezéseket kezdeményez a Kultúrpalotában és a cifrapalotában. A politikusi retorika kellően csiszolt, nehezen kifogásolható. A valóság azonban alaposan rácáfol!
Merthogy a polgármesteri hivatal akadályozza a Vásárhelyi Forgatag megszervezését a főtéren, és csak kompromisszumra kényszerítve engedélyezi a Városligetben, jóllehet a rendezvény arra hivatott, hogy a marosvásárhelyi magyar kultúra értékeit exponálja Marosvásárhely javára! A megyei tanács elnöke első meghirdetési körben egy majdnem színromán programot tesz közzé a sajtóban a tovabb…