És mégis vagyunk százezeren… (XIV.)

Néhány éve fiataloknak szerveztünk konferenciát, többek között sikeres polgármestereket is felkértünk előadást tartani. Miután Simon István, kerelőszentpáli elöljáró kollégánk megtartotta beszédét, egyik résztvevő félrevont és azt mondta: „bevallom nem volt nagy kedvem eljönni erre a rendezvényre, de a szentpáli polgármestert hallgatva, remélem tíz év múlva ismét összefutok vele valahol, s akkor majd megköszönhetem, hogy ma meghallgattam!” Eltelt néhány év már, remélem jó úton halad a srác, és egy napon valóban megköszönheti Istvánnak, hogy meghallgatta „sikertörténetét”.

Marosugra

ugra1Sok múlik az emberen is. Marosugrán hosszú éveken át személyes konfliktusok szabotálták az alig 400 lelket számláló magyar közösség esélyét. Néhány éve megkerült a megfelelő ember, egybehangzóan állítja mindenki, amióta Bocsárdi András átvette az RMDSZ vezetését, minden jóra változott. Mert „másképpen” szólítja meg az embereket, kezeli a viszonyokat, tartja számon a közösséget és fogja meg a munka végét. „Másképpen”…, azaz pontosan úgy ahogy kell, merthogy végső soron a politikai szervezet is egy emberi közösség. Óriási szükség van a közösségi vezetőkre, azokra a szabódezsős kovászemberekre, akik hozzáállásukkal, lelkesedésükkel, nyitottságukkal, empátiakészségükkel, ügyszeretetükkel építik a közösséget. Nem könnyű közösséget építeni, még nehezebb politikai közösséget. Ezért fontos megbecsülni azokat a helyi szervezeti vezetőket, „utcafelelősöket” választmányi tagokat, mozgalmárokat, akik nemcsak szavazóknak nézik az embereket, és nemcsak szavazókat mozgatnak, toboroznak, hanem közösséget építenek. Őszintén be kell ismerjem, hogy sok helyen csak formálisan működnek a helyi testületek, személytelenné vált az RMDSZ – amolyan szavazatgyűjtő egyletté. De sok helyen, különösen a Marosugrához hasonló szórványosodó közösségben, él a politikai közösség is.

Marosugrán kissé megállt az idő, a fejlődésnek majdhogynem semmi nyoma. A szomszédos Kerelőszentpál ezerrel dübörög, fejlődik, urbanizálódik, egy szóval lendületesen prosperál. Ugra fényévekkel lemaradva mögötte. Az ugrai magyarok felelősséget éreznek és felelősséget vállalnának azért, hogy kimozdítsák a holtpontról a községet. Polgármester jelölésen gondolkodnak, terveznek, számolnak és a helyzethez igazított kommunikációs stratégián gondolkodnak.

ugra2Büszkék a templomkertben felállított Petőfi mellszoborra, a közösségszervezés központja lett, hiszen, amióta talapzatra állították, kis parkot létesítettek körülötte, állandóan van hol összegyűlniük, ünnepségeket szervezniük. A gyerekekkel már rég elkezdték a március 15-i ünnepségre tervezett előadás begyakorlását, lelkesen készülnek a nemzeti ünnepre. Ennek a szobornak valami olyan jelentősége van, mint annak a bizonyos kályhának, ahonnan újra meg újra el lehet indulni, újra lehet kezdeni. Bízom abban, hogy az idén sikerül majd erősíteni képviseletüket az önkormányzati tanácstestületben – jelenleg 2 tanácsossal képviselik az RMDSZ-t (mondanom sem kell, hogy négy évvel ezelőtt itt is szerveződött magyar ellentábor a Néppárt színeiben…) –, legalább eggyel szeretnék erősíteni testületüket az idén. Hajrá, Marosugra!

Kerelőszentpál

besenyo3Nehéz lesz szuperlatívuszok nélkül méltatni a szentpáli helyzetet. Számokban valahogy így néz ki: a községnek alig egyharmada magyar nemzetiségű, másik kétharmada román és roma, mégis a községet az RMDSZ polgármestere és alpolgármestere vezeti, a 13 tagú testületben a fele plusz egy, vagyis 7 tanácsos magyar. Négy évvel ezelőtt mintegy 90%-os volt a magyarok részvételi aránya, a polgármester pedig a magyaok létszámához képest 200%-os támogatásban részesült. Ahogy a bevezetőben is jeleztem, Simon István polgármester kivételes tehetséggel és eredményességgel vezeti a községet, melynek urbanizációs szintje minden más községét meghaladja. Sok más településről elköltöznek, elvándorolnak az emberek, Szentpál község, ahol több mint 4.000 (nem írtam el: négyezer!) munkahely van, sokkal több, mint amennyi a község összlakossága. Területén fekszik a Maros megyei Ipari park, és több nagy vállalkozás is megvetette a lábát. Mert Simon István olyan gazda, aki mindent megtesz azért, hogy befektetőket csalogasson a környékre. Igaz, ezért éjt nappallá téve kell dolgoznia, de az eredmények megkérdőjelezhetetlenek.

besenyo4Hacsak az elmúlt négy év mérlegét nézzük, az is óriási elismerést érdemel. Hidat építettek a Maros fölé, Magyardellő és Kerelőszentpál között, amivel megmentettek és fejlődési pályára állítottak egy kis magyar falut. Biztos vagyok abban, hogy néhány éven belül keresett település lesz! Befejezték, átadták, beüzemelték a községi csatornahálózat második szakaszát. Magyardelőn és Szentmargittán ivóvízhálózatot építettek. Búzásbesenyőben átépítették, újjávarázsolták a művelődési otthont – ahol korábban, sokkal mostohább körülmények között is évente több tucat kulturális rendezvényt szervetek! –, túlzás nélkül állítható, hogy Maros megye egyik legszebb rendezvénytermével büszkélkedhetnek. A református egyházzal partnerségben öregotthont létesítettek – ami rövid idő belül, kivételesen igényes szolgáltatásainak köszönhetően, igencsak keresett lett. Korszerűsítettek több oktatási intézményt, közművesítették az új besenyői lakótelepet (merthogy egy okos programmal ezt is létesítettek!). Ezek a nagy megvalósítások, melyek mellett több kisebbel is el tudnak számolni – ha Simon István elkezdi sorjázni a nagy lépések mellett az aprókat is, órákig tart a beszámolója. Természetesen tökéletes harmóniában együttműködnek a történelmi egyházakkal, minden évben rendszeresen támogatásokat nyújtanak, közös projekteket valósítanak meg.

Jövőre is van terv bőven, hiszen több településen is következik a mellékutcák aszfaltozása, Besenyőben új óvodát készülnek építeni, Kerelőn a művelődési otthont fogják felújítani, és van egy pályázatuk a szentpáli művelődési otthon újraépítésére is. Összességében elmondható, hogy Szentpál lassan egy kis város lesz, urbanizációs szintje mindenképpen a városok sorába emeli.

besenyo2Nagyon fontos elmondani azt is, hogy Simon Istvánék rengeteg energiát fordítanak a közösségépítésbe is, hiszen folyamatosan szerveznek közösségépítő rendezvényeket, emlékünnepeket, szórakoztató előadásokat. Ezek mellett két havonta községi lapot ad ki a helyi RMDSZ, folyamatosan gondoskodnak arról, hogy napirenden tartsák a lakosságot az aktuális tudnivalókkal, hírekkel. Évente legalább egyszer az RMDSZ Választmánya végig járja a tagságot, kérdőívet töltet ki, folyamatosan véleményt kér, odafigyel a közösség igényeire, gondjaira és elvárásaira. Nyilván, ehhez a rendkívüli eredményhez ez a közösségszervezői munka is szükséges – , ahogy Sófalvi Szabolcsék fogalmazták meg Marosszentgyörgyön, vagy ahogy Csibi Attiláék építkeznek Erdőszentgyörgyön: nemcsak az infrastruktúrába kell befektetni, hanem az emberekbe, a közösségbe is. Simon István olyan vezető, akinek van gondja arra is, hogy csapata legyen és mindig csapatban gondolkodik, a mai napig havi rendszerességgel kikéri a Választmány véleményét és velük közösen tervezi a következő lépést. Tiszteletem, István!

Szólj hozzá