Forgatag van Vásárhelyen!

quovadisVásárhelyen három ügyet nem sikerült lezárni, átvisszük az új évre.

A helyi rendőrség reklámzászlónak minősíti a székely zászlót, felszólítást követően maximális büntetést rótt ki az EMNT-nek, mivelhogy nem vették le székházuk homlokzatáról. Elsősorban jogi kérdés, amit ilyenként bíróságon kell megvédeni. A rendőrfőnök szerint mivel nem létezik Székelyföldnek nevezett területi adminisztratív egység, értelemszerűen a zászló csakis reklámhordozó lehet. Az én paraszti észjárásom szerint csakis visszakérdezni lehet: ha valóban nem létezőt hirdet, akkor voltaképpen mi a jogi probléma? Persze, innen kezdve a bíróság hatáskörébe tartozik eldönteni, hogy a rendőrfőnök érvelése helyes-e. Ezt ő is tudja. Kapott egy feljelentést, kivizsgálta, arra következtetésre jutott, hogy helytálló az észrevétel, a törvénynek megfelelően járt el, kirótta a büntetést. A macskát okosan átdobta az igazságszolgáltatás térfelére, döntse el a bíróság, hogy kinek van igaza. (A bíróság döntött Nagy Zsolt ügyében is… Igaz, nagyon sokakban felháborodást, méltatlankodást váltott ki. De, ezen a szinten a sokak más véleménye nem bír jelentőséggel.) Csapdahelyzet. A “hogyan jutottunk ide” firtatásnak sincsen már jelentősége. Helyzet van. Ezt kell kezelni. Bíróságon kell megtámadni, nagyon kemény védelemmel. Alea iacta est.

Az ügynek van egy másik, politikai vetülete is. Ezt pedig, ezen a szinten kell tovább kezelni. Itt még nincsen elvetve a kocka. A feljelentést egy kormánypárti helyi tanácsos fogalmazta meg, a vásárhelyi polgármesteri hivatal alárendeltségében működő helyi rendőrség harapott rá. Nem bújhatunk az ujjunk mögé. A román pártok ismét összefogtak. Néhány hete a polgári kezdeményezés leszavazásában sikerült közös nevezőre jutniuk, a megyei tanácsülésen egybehangzóan utasították el a népszavazási indítványt. Ebben az esetben az USL képviselője, a PDL vazallusával kacsintott össze. Ergo, magyar ügyeink érdekében nincs partnerünk. Nincs?!

Szélsőségesen igazságtalan lenne elhallgatni, hogy ez nem minden esetben volt/van így. Hadd említsek három esetet: a PNL képviselőinek támogatásával a 2-es iskolát átkereszteltük Bernádyra; a PNL vezette megyei tanácselnökkel együttműködve méltó módon ünnepeltük meg a Kultúrpalota 100 éves évfordulóját (jelentős “mennyiségű” magyar rendezvénnyel); a Félsziget hazaköltöztetésében szintén a PNL-s elnök a partnerünk. Az USL-re egyetlen esetben sem számíthattunk, sőt oktatásügyben, amit az USL vásárhelyi vezére vezet állandó konfliktushelyzetben vagyunk (lsd. kétnyelvű érdemoklevelek, II. Rákóczi Ferenc iskola, dicsőszentmártoni önálló magyar oktatási intézmény, stb.). A PDL-től kaptunk egy alpolgármesteri irodát az önkormányzati székház második emeletén. Egy szó, mint száz: a 10 tanácsosunk sok is, kevés is. Sokan vagyunk, de nem elegen. Ezt mindenképpen újra kell gondolni 2014-ben. Két esélyes lehetőség: vagy “kemény” ellenzékiségbe vonulunk, könyörtelenül bírálunk, méltatlankodunk, feljelentünk, militálunk; vagy keresünk egy biztos partnert (nem kizárt ennek a lehetősége!). Nem egyszerű eldönteni hogyan tovább, de nem is halogathatjuk sokáig.

Másik ügy: a Kultúrpalota mögötti parkolóház terve. Nagyon kínos ügy! A korábbi mandátumban az RMDSZ frakciója is megszavazta azt a zonális urbanisztikai tervet, melyben szerepelt a parkolóház a Kultúrpalota hátsó udvarában. Hiába szemérmeskedünk, ez a valóság. De… ma ezt nem vállalhatjuk fel! Fel kell vállaljuk, hogy az egy rossz, nagyon rossz döntés volt. A kocka itt még nincs elvetve, hiszen engedélyeztetés szintjén még van egy-két bökkenő a Megyei Tanács szintjén. Az is tény, hogy kell egy parkolóház. Nagyon kell! Van alternatíva, nemcsak egy. Ezen kell dolgozni. Ehhez is partner és politika kell. De, abban egyértelmű és határozott kell legyen az álláspontunk, hogy ezt az eszement tervet meg kell akadályozni! Sajnálatos, hogy az elmúlt mandátumban a frakciónk megszavazta, de ha komolyan vesszük magunkat, akkor képesek kell legyünk felülbírálni akkori álláspontunkat, ma.

Harmadik: a Decebal szobor. Kétségtelen, hogy sikerült háromszor levenni napirendről, de az is biztos, hogy n-szer feltevődik. Ez is a nemzetiségi polarizálódás mentén fejlődik üggyé. Ez is tény! A jóhiszeműség megkívánja ugyan, hogy felvessük a szoborállítás szakmai vetületű kifogásait (messzemenően értékelem a szakma erőfeszítéseit!), de lássuk be, hogy a kérdés egyelőre nem ezen a szinten fog eldőlni. Aggasztónak tartom a PNL-s alpolgármester felvetését, mely szerint ez egy olyan ügy, amihez nem lehet magyar vetületű szoborállítási kezdeményezést társítani. Értem én, politikai üzenet. Amint fentebb is mondtam, ezt is politikailag kell kezeljük. Úgy vélem, itt nincs más lehetőség. Dehogynem, “van”. Dohoghatunk. Én, ebben nem hiszek! De hiszek abban, hogy pragmatikusan megtaláljuk “a kecske is, a káposzta is” megoldást.

Plusz egy kérdés, amit tovább viszünk a jövő esztendőre: Vásárhelyi Forgatag. Ez a kérdés nincs lezárva. Kétségtelen, hogy a Vásárhelyi Forgatag tekintélyt, létjogosultságot és fontosságot szerzett magának a marosvásárhelyi magyarság körében. Ezt 2014-ben is, és minden elkövetkezendő esztendőben meg kell szervezni! Jó volt! Fontos nekünk! De, nem hiszem, hogy megalkudhatunk a marosparti száműzetéssel! Ha sorrendet kellene felállítani, az én megítélésem szerint ez az elsőrendű!

Az RMDSZ-ben magunk között szoktuk mondani, hogy “megyünk tovább”. Szeretem ezt a mondatot. Lélektanilag erős mondat. De, úgy gondolom azt is fontos tisztázni, hogy mit viszünk magunkkal és egészen pontosan merre tartunk! Esztendő végén, új év kezdetén fontosnak tartom ezeket tisztázni magunk számára.

Szólj hozzá