Ha egyáltalán szóvá tehető a sportszerűtlenség

Igaza van. Nincs igaza. Inspirál. Destruktív. Katatónia. A CEMO legújabb ostromára támadt reflexióim. Sosem bántak velünk kesztyűs kézzel, amit nem is nehezményezek, hiszen ez a dolga a monitoringra vállalkozó civil szervezetnek. Könyörtelenül újabb és újabb frontokat nyitnak. Bernády-, majd Liviu Rebreanu iskola, Vásárhelyi forgatag, legutóbb pedig a 100 éves Kultúrpalota rendezvény sorozat kapcsán. Szinte lélegzetvételnyi időt sem hagynak.

Igazuk van, résen kell lenni, a problémát azonnal jelezni, pulzuson tartani az ujjat. Igazuk van, a nyelvhasználati jogok és a nemzeti kisebbséget illető méltányosság több sebből vérzik, helyettünk senki más nem fog a kérdéssel érdemben foglalkozni. A CEMO megteszi hatáskörén belül a lépéseket, feljelentést a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnál, felszólítást az illető intézményvezetésnél, villámcsődületes akciókat szervez, de ezeken túl csak mi tudunk politikai nyomást gyakorolni, problémákat megoldani. Igazuk van. Abban is, hogy ezt számon kérik rajtunk. Ez inspirál is. Proaktívra hangol.

De, rosszul választják meg a kritika momentumát. Nem véletlenül. Vagy túl sok a véletlen. Amikor nyomás alatt vagyunk, akkor rúgnak egyet belénk. Amikor akcióban vagyunk, akkor akasztanak. Ez destruktív és sportszerűtlen. Ilyenkor az a gyanúm támad, mintha valójában nem a problémát akarnák megoldani, hanem küldetésszerűen minket vesznek célkeresztbe. Például, dolgozunk a Kultúrpalota 100 éves évfordulójára dedikált rendezvénysorozat magyar programján, tekintélyes művelődésügyi szakemberekkel, bejelentjük péntekre a sajtótájékoztatót, amikor a végleges programot közzétesszük, közben nyilvánosan elmarasztaljuk az illetékeseket a napvilágot látott egyoldalú program és a majdhogynem kizárólagos román nyelvű meghirdetés miatt, vagyis kiköszörüljük a csorbát, és akkor derült égből villámcsapás, hátba szúr a CEMO. Nem tudom másképpen minősíteni, destruktív.

Nem a kritikát kifogásolom, hanem az időzítést, a hangvételt, a rágalmazást és az egyoldalúságot. Nem nyitottak dialógusra, mintha nem ez lenne a cél. A populista rágalmazásra sajnos fogékony a közvéleménynek jelentős része. Erre játszana a CEMO?! Nem a kritika, hanem a rágalmazó vehemencia miatt hümmögök.

Valahogy fel sem merül senkiben: helyettünk, nélkülünk ki oldaná meg a sorjázott jogsérelmeket? Netán azok a román vezetők, akiket bagatelizálnak felvetéseikben? Ne vicceljünk! Tényleg, ne vezessük meg a magyarokat, mert ez egyáltalán nem vicces.

Azon vagyunk, hogy megvédjük közösségünk érdekeit, ebben nagyon komoly társunk lehetne a kisebbségi- és nyelvi jogok területére szakosodott CEMO, ha dehonesztálásra törekvő indulatait konstruktív indítványokra hangolná át.

 

Szólj hozzá