Kampánynapló I. – 2016. február 18, Gerendkeresztúr és Csekelaka

Gerendkeresztur_6Gerendkeresztúr

Rátoni Csaba református lelkész adott helyet találkozónknak abban a gyülekezeti teremben, ahol fakultatív magyarórákat is tartanak minden pénteken és szombaton a gerendkeresztúri gyerekeknek. A bejárat fölött tábla jelzi, hogy a Communitas Alapítvány támogatója az oktatási programnak, a terem falán az ÁBC tanulást segítő színes szemléltetők. Magyar óvoda és iskola már nincs, a rendszer megszüntette. De Rátoni jó bibliás emberként Noé bárkáját megépítette, büszkén mutatta be azt a bátor házaspárt, akik a pásztor erőfeszítésén felbuzdulva gyereküket Marosludasra ingáztatják magyar iskolába. Szórványban a lemondás nagy kísértés, a kihívást vállaló áldozat pedig felbecsülhetetlen értékű.

Mi a különbség a bekecsalji Székelybere és az Aranyos térségi Gerendkeresztúr között. Sok. De egy valamiben azonos jelentőségű: bár száz kilométer, több földrajzi és kulturális határ választja el egymástól, de mindkét településen többé-kevésbé azonos létszámú magyar közösség lakja. Gerendkeresztúron is akkora magyar közösség él mint például Szövérden, Cserefalván, Nyárádszentimrén, Márkodon, Havadon vagy Gegesen. Népességi és nemzetpolitikai szempontból helytelen lenne megkülönböztetni, a román tengerben meghúzódó magyar szigetet elfelejteni, elkerülni.

Sőt, fokozottabb figyelmet igényel!

A Közpolitikai Elemző Központ anyanyelvi aktatást felmérő tanulmányában olvasom:

„Gerendkeresztúron 2010-ben szűnt meg a magyar oktatás. A faluban már régóta egytanítós magyar elemi működött, igen alacsony létszámmal (2002-ben például 6 magyar gyermekkel, ezután néhány évig gyermekhiány miatt szünetelt is). Magyar óvodai csoport viszont már nagyon rég nem volt, a magyar gyermekek is az egyetlen – papíron – egynyelvű román óvodai csoportba járnak. Az elemi megszűnése csak részben magyarázható a gyerekhiánnyal, hiszen a faluban volt elég magyar gyerek, egy részüket azonban szüleik a román oktatásba íratták a magyar oktatás színvonalával való elégedetlenség miatt. A magyar oktatás megszűnése miatti felelősség itt tehát nemcsak a szülőket, hanem a helyi magyar közösség vezetőit és a tanfelügyelőséget is terheli.” (lsd. http://www.iskolakveszelyben.ro/adatlapok/ms_gerendkeresztur2.doc)

Imperatívusz a felmérés konklúziója:

„Az elemi esetleges újraindítása nyilván nem volna könnyű feladat, viszont a gerendkeresztúri és hadrévi magyar gyerekek száma alapján teljesen elrugaszkodott ötletnek sem tűnik. A tanfelügyelőségi jóváhagyást valószínűleg nehéz volna megszerezni, emellett a községi román iskola ellenállására is számítani kellene, mivel a magyar gyerekek létfontosságúak a román tagozat számára – Gerendkeresztúron nélkülük valószínűleg az egyik román tanítói állást fel kellene adni. Ezért ezt az ügyet mindenképpen szükséges volna megyei érdekképviseleti szinten felvállalni.”

gerendkeresztur_1Merthogy az anyanyelvi oktatás a nemzeti identitás megőrzésének a legbiztosabb alapja és egyben feltétele is. És erről nem elég magas röptű megfogalmazásban beszélni…, tenni kell érte. Ahogy Rátoni Csaba tiszteletes erre hiteles példát is mutatott.

Apropó beszéd, okoskodás, ígérgetés! A keresztúriak kifakadtak és nagyon világosan megfogalmazták: elég volt a szép ígéretekből! Hosszú évtizedek óta várják, hogy a 7 kilométeres poros bekötő utat végre leaszfaltozzák és közművesítsék a szebb időket is megért falut. Hogy élhető legyen! Teljesen megértem, hiszen a XXI-ik században valóban elfogadhatatlan, hogy elszigetelten tartunk településeket. Megnéztem a demográfiai adatokat és a falu önkormányzati történetét, döbbenten olvastam, hogy 1850-ben 1.219, 1910-ben 1.341, jelenleg pedig félezren maradtak a faluban. Még nagyobb döbbenettel olvastam, hogy az a falu, amelyik ma a színtiszta román lakosságú Maroskece árva gyermeke, a második világháború után községközpont rangot kapott, amit az 1960-as évek végén változtattak meg az adminisztrációs átszervezési „reform” alkalmával. Nemzetiségi összetétele mindig a mai képet mutatta: 60% román, 40% magyar – de volt iskolája, magyar tagozata, jelentős népi kultúrája (lsd. http://folkradio.hu/folkszemle/palfy_gerendkeresztur/index.php), ma már csak történelme van, amelyikből megtudjuk, hogy 1848-ban a mócvidékiek 200 magyart mészároltak le, a második világégés alkalmával frontvonal húzódott határában, lakósai kénytelenek voltak elmenekülni, de a háború után visszatelepedtek. A legnagyobb pusztítást azonban a jelenkori rendszer érte el: nincs magyar iskolája; nincs korszerű infrastruktúrája; nincs közigazgatási biztonsága. Nem csoda, hogy egy évszázad alatt felére csökkent a lakossága. A XX-ik század közepén még 600 magyar élt a faluban, virágzott a magyar folklór és az iskola; ma ez már csak történelem. Hangsúlyozom: a jelenkor bűne!

Gerendkeresztur_3Pedig kis létszáma ellenére erős, életképes magyar közösség él itt. 2008-2012 között a bár csak egy keresztúri és egy hadrévi magyar képviselte az RMDSZ-t az önkormányzati testületben, mégis sikerült alpolgármestert választani Csegöldi Miki személyében, aki ma már egy hátrányos megyei politikai alku következtében nem lehet alpolgármester, de szavazati jog nélkül harmadik magyarként vesz részt az önkormányzati munkában. És ennek köszönhető, hogy a község saját pénzalapjából el van kerítve 800.000 lej 4 kilométer aszfaltozásra (csak a megfelelő időjárást kell már kivárni!), és korszerűsítették a közvilágítást, támogatták a református egyház munkálatait, illetve programjait.

Rátoni előtt a lelkészek egy-két évet maradtak a gyülekezetben, ő már ötödik éve szolgál, épít, tataroz, foglalkozik idősekkel és gyerekekkel, és tervez. Most éppen gyülekezeti központ építését tervezik! Csak 200-an vannak, de Rátoni valamit lát, ami arra bátorítja, hogy ebbe a nagy fába is belevágja fejszéjét.

Vegyes érzésekkel jöttem el. Jó látni egy ilyen küzdő, életképes közösséget, de rossz érezni, hogy türelmükkel együtt hitük is fogy. És mi lesz, ha elfogy? Sokkal több figyelmet kellene fordítanunk Gerendkeresztúrra és a hozzá hasonló közösségeinkre.

Csekelaka

csekelaka_2Nincsenek elkényeztetve közvilágítással – mondom az alpolgármesternek a csekelaki régi óvoda tornácán várakozva. Megjegyzésemet jól érezhető meglepetéssel fogadja – De hiszen most újítottuk fel a közvilágítási hálózatot, nézze meg, minden második oszlopon ég a lámpa. Elszégyelltem magam, nincs viszonyítási alapom. Merthogy, ezek szerint volt silányabb is. Az a bajom, hogy Maros megyei léptékben hasonlítom össze az állapotokat, és ez nem mindig helyes. Később kiderült, hogy nemcsak bennem merül fel, hogy lehetnének jobb körülmények, Ambrus András református lelkész is hangot adott az erősödő közvéleménynek – Gyülekezetünk több tagja külföldre jár dolgozni, Hollandiában vállalnak munkát, onnan hazatérve türelmetlenül teszik szóvá lépéshátrányunkat és adnak hangot csalódottságuknak. – Na, jó! – mondjuk többen is, de érezzük, hogy a XXI-ik században jogos színvonalasabb életkörülmények igényét megfogalmazni.

Örömmel nyugtáztam, hogy kezdeményezésünkre összegyűlt 30-40 atyafi Csekelakáról és Istvánházáról, a község jövőjéről beszélgetni. A művelődési otthon éppen felújítás alatt áll, ezért a régi óvoda fűtetlen és félhomályos termében gyűltünk össze, de az élni akarás erős megnyilvánulása javított hőérzetünkön.

A Cintoshoz tartozó két magyar közösség, Istvánháza és Csekelaka 4 tanácsossal képviseli magát a 11 tagú testületben, illetve az egyébként magyar nemzetiségű, de PNL színekben működő polgármester mellett Iszlai József alpolgármesterként tevékenykedik. Feszültségek nincsenek, meglehetősen jó összhangban működik a csapat, kiegyensúlyozott elosztással támogatják a különböző falvak, felekezetek közösségeit. Kis község, ezért hatványozottan nagyobb kihívást jelent az infrastruktúra fejlesztés, a közművesítés, de a bizakodás és a derűlátás uralkodó szemlélet. Fehér megyei Helyi Akciócsoporthoz csatlakozott a község, döcögve de beindult a Leader program, egyelőre egy több funkciós erőgépet vásároltak út és talaj karbantartási munkálatokra. Az újabb pályázati szesszióhoz nagy reményeket fűznek, néhány nagyobb lélegzetű pályázat már elő van készítve. Egy lámpa világított a kifűtetlen, zord hangulatú teremben, de az érezhető közösségi derűlátás bizalomkeltő.

csekelaka_3Nemsokára előválasztáson fogják megnevezni a tanácsosjelölteket, és bíznak abban, hogy az alpolgármesteri tisztséget továbbra is meg tudják tartani.

Kisebb vita alakult ki a környezetvédelmi rendszabályozás és ellenőrzések miatt, ugyanis kiderült, hogy miután a hatóság többször figyelmeztette a polgármesteri hivatalt, hogy a szántóföldek szélére elhelyezett trágya rakások leve befolyik a csermelyekbe, patakokba, de a földtulajdonosok nem reagáltak a figyelmeztetésre, általános ellenőrzést hajtottak végre, komoly büntetéseket helyezve kilátásba. Egyelőre nehezen értik meg a gazdák ennek a szabályozásnak fontosságát, valószínűleg lesz ebből még vita – nehéz a környezetvédelmi szemléletet elsajátítani.

Az Iskolák veszélyben program csekelekai tanulmánya oktatási vonatkozásban a következő bíztató konklúziót fogalmazza meg (http://www.iskolakveszelyben.ro/adatlapok/ms_csekelaka2.doc):

„Csekelakán a magyar oktatást nem fenyegeti a megszűnés veszélye, sőt, enyhe növekedésre is számítani lehet a 2015/2016-os tanévben: 2015-ben előkészítős gyereket ugyan nem írattak a magyar elemibe, beírattak viszont 6 gyereket az első osztályba. Őket a szülőkkel való egyezség következtében egy évvel tovább hagyták az óvodában, kiugorva ezzel az előkészítő osztályt. (Hasonlóképpen történt 2014-ben is.) Az elemi létszáma tehát a következő tanévben 19 főre nő.

A 2016-2018 közötti időszakban további 8 gyerek várható a magyar elemiben (emellett lesz 2016-ban egy gyerek, akit Ludasra íratnak a szülők, és 2017-ben egy vegyes családból származó gyerek, aki esetében nem biztos, hogy magyar oktatásba íratják), és mivel 13 gyerek végez a negyedik osztállyal, a 2018/2019-as tanévben várhatóan 14 fő lesz az elemi létszáma. További néhány évig jelentős változásra nem kell számítani, hiszen a faluban van még 9 magyar gyerek, akik még nem járnak óvodába (2012–2014 között születettek), ők pedig a későbbiekben biztosíthatják az elemi utánpótlását. Az óvoda utánpótlásával viszont 2018 körül gond lehet, hiszen a 2014-ben és 2015-ben született korosztály hiánya miatt a létszám akár 10 fő alá is csökkenhet. Remélhetőleg azonban a következő években még születnek gyerekek, és a csoport felszámolása elkerülhető lesz.”

Gond mégis van, hiszen az istvánházi és csakalaki gyerekek továbbtanulása gimnáziumi szinten a községben nem biztosított, Marosludasra kell ingézni, melynek költségei a szülőket terheli, hiszen több éves vita után sem tudták önkormányzati szinten megoldani a támogatást. Ez egy megoldható probléma, remélem sikerül mielőbb tisztázzuk.

 

Linkek:

http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=106

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/gerendkeresztúri-határkerülés

http://folkradio.hu/folkszemle/palfy_gerendkeresztur/index.php

 

Egy hozzászólas

  1. Rheinfelder Richárd
    Rheinfelder Richárd
    február 20, 2016 at 11:57 de. Válasz

    Helyes és dicsérendő a szorvánnyal foglalkozni!

Szólj hozzá