Kampánynapló IV. – 2016. február 23, Dicsőszentmárton

dicsoszentmarton3Naponta 3.000 dicsőszentmártoni Marosvásárhelyre, 1.000 Medgyesre ingázik – így foglalta össze frappánsan a helyzetértékelőt a fórum egyik résztvevője. Hogy érthetőbb legyen: Dicsőszentmárton megyei jogú város (municípium!) helyzetét boncolgattuk és valamiféle jövőkép karcolatával próbálkoztunk a helyi RMDSZ bővített választmányi ülésén. Az egykori jelentős üzemvárosban több mint húszezren laknak, mivel a tömegeket foglalkoztató ipari egységek, régiek és újak rendre bezártak, gyakorlatilag alig akad helyben munkahely, a lakosság jelentős része külföldre emigrált, mások naponta 100 kilométereket utaznak munkát vállalni. – Nyilván, egyetlen potenciális befektetőt sem hoz izgalomba az a város, melyet 20 tonnás teherautókkal nem lehet megközelíteni! – hangoztatta egy másik felszólaló. Fodor Józsi, helyi tanácsos sommásan megállapította: Dicsőszentmárton népessége elöregedett és elkedvetlenedett, hiszen a fiatalok vagy külföldre, vagy más településre költöztek, az itthon maradottak pedig kedvüket és reményüket vesztve érdektelenül legyintenek.

Ilyen és ezekhez hasonló nyomasztó gondolatok, észrevételek és felvetések fogalmazódtak meg, melyekre kapásból, nyilván nem lehet megfelelni. És, az egy dolog, hogy messziről jött vendégként csak észosztás lenne részemről bármiféle reflexió, de egy másik dolog, hogy valamiért a helyi politikum ezidáig – immár 25 éve! – nem talált megoldást a súlyos társadalmi problémára. Az egykori vegyipari kombinát, melyről sokat vitáztak bezárása után a helyiek, a megyeiek és talán még a marslakók is, hogy ipari park legyen vagy hollywoodi akció filmek fogatására bérelhető díszlet, mára teljesen összeomlott, építkezési törmelék lett belőle. Nem lett belőle sem ipari park, sem díszlet, ahol két évtizeddel ezelőtt még ezrek jutottak keresethez, mára nyoma sincs – csak a környezetszennyező veszélyt jelentő zagytározó. Az is kiderült, hogy voltak az utóbbi évtizedekben létesített üzemek is, melyeket tudatosan vittek csődbe tulajdonosai, mert Dicsőben nem voltak megfelelő körülmények. Valami nagyon nincs rendben ebben a megyei jogú városban…, érthető, hogy nem megy át semmilyen politikai üzenet – román sem, magyar sem.

dicsoszentmarton1Lehet, hogy Szabó Albi kerületi elnökünknek és megyei tanácsosunknak van igaza, aki borlovagrend egyik oszlopos tagjai is, hogy le kellene fújni a port a Bor útja projektről és ide vagy oda megyei jogú város a szőlőtermesztésre, borászatra, turizmusra kellene összpontosítani. Albi, mint a küküllőmenti borkultúra egyik megszállott lovagja, évek óta mondja, de nagyon lassan kezd a gazdaságpolitika (ha létezik ilyen a Kisküküllő megyei jogú városának kies tájain) ebbe az irányba elmozdulni. Bár, biztató jelként is értelmezhető, hogy az utóbbi években egyre több román bortermelő is kezd bejelentkezni a rend által szervezett, egyre nagyobb hírnévnek örvendő borversenyekre. Ki tudja, egyszer talán még kinyit a Fényes, és kicserélik a hordókat az ódon épületek pincéjében. Albi, nem kevés szarkazmussal teszi hozzá, hogy addig is jó lenne ha a megyei ivóvíz szolgáltató valamit tenne végre azért, hogy bár tiszta víz folyjon a vezetékekben. Ezért gyakran emel szót a megyei tanács ülésein. Egyelőre nem sok sikerrel, mert bár megyei jogú a város, de nem megyei érdekeltségű.

Pedig életrevaló a dicsőszentmártoni magyar közösség – túlzás nélkül állítom, hogy a megyében talán itt a legelevenebb, legpezsgőbb az amatőr kulturális és civil élet. Remek animátorai vannak a magya kultúrának – nagyszerű pedagógusok és nemcsak –, akik előadásokat, rendezvényeket szerveznek és mozgalmakat animálnak fáradhatatlanul. Gondoljunk csak az amatőr szintet is túlszárnyaló Kökényes néptánccsoportra, vagy a népszínházra, az író-olvasó esteket szervező egyesületekre, dalkörökre, stb. Rendületlenül harcolnak a magyar oktatás fejlesztéséért – évtizedes küzdelmet fektettek bele az önálló magyar iskola létrehozásába (sajnos, egyelőre nem sok eredménnyel…).

dicsoszentmarton2Papíron ugyan több mint 3.000 magyart tartanak nyilván, a valóságban pedig valamivel több mint 2.000-et gondoznak a történelmi egyházak, de a szavazatok száma egyre csökken – legutóbb már alig ezren szavaztak, és csak 2 tanácsost juttattak be a 19 tagú önkormányzati testületbe. Volt egy röpke időszak, amikor alpolgármestert is sikerült választani, akit nemsokára a románság le is váltott – évekig húzódó pereskedéssel kellett beérjék. De, nem adták fel, még mindig bíznak abban, hogy talán az idén sikerülni fog úgy politizálni, hogy a polgármester mellé egy magyar másodhegedűs kerüljön. Nyilván, ezért sokkal erősebb polgári összefogásra lenne szükség, amivel felvehetnék a közömbösség és érdektelenséggel szembeni harcot. Javasoltam, még van idő a választásokig, szervezzenek meg egy komoly városi konzultációt, kopogtassanak be minden magyar családhoz és kérjenek véleményt, javaslatot, észrevételeket. Bízom, hogy sikerülni fog – állunk rendelkezésre, segíteni fogunk!

 

Szólj hozzá