Kampánynapló XIII. – 2016. március 17, Görgényüvegcsűr

Jegyzőkönyv nyilvántartó füzet 1990-től datálva uvegcsur3Majdhogynem áhítattal lapoztuk fel az 1990-től datált jegyzőkönyvet – 26 évvel korábbi gyűlések nyomát őrzi! –, de miután elmúlt az első sokkhatás ünneprontó gondolatok törtek rám: szép, hogy őrzik a találkozók, gyűlések emlékét, de miért nem telt be a regiszter? Mégiscsak 26 év röppent el, az RMDSZ tevékenysége pedig belefér egy 100 oldalas nyilvántartóba? – Elégedetlen vagyok, pedig van ahol már rég nem vezetnek semmiféle jegyzőkönyvet (Vámosgálfalván láttam még hasonlót!) – jó hogy legalább ennyi feljegyzés megmarad tovább...

Kampánynapló XII. – 2016. március 16, Mezőzáh

2008-ban jelöltlista sem volt, de az idén két mandátum megszerzését tűzik ki célul! [caption id="attachment_780" align="alignleft" width="200"]Az egyik helyi (román!) vendéglős adott helyet a 14 fős tanácskozásnak. Köszönet érte! Az egyik helyi (román!) vendéglős adott helyet a 14 fős tanácskozásnak. Köszönet érte![/caption] Lakó Jenő református lelkipásztor, mint a záhi magyar közösség szószólója, ismertette határozott közéleti tervüket: június 5-én 2 tanácsosi mandátumra pályázunk! Elmondta, hogy az elmúlt négy évben meggyőződtek arról, hogy fontos és eredményes akár egy helyi tanácsos érdekvédelmi közéleti tevékenysége is, Czirjék Lajos tovább...

Kampánynapló XI. – 2016. március 4, Gyulakuta

Legyen aszfalt, és lett! gyulakuta1Telt ház előtt számolt be Varga József polgármester az elmúlt mandátum történéseiről, megvalósításairól, és mivel újabb megbizatást vállalna, terveit is körvonalazta. Az biztos, hogy nem a sült galambot várták, Takács Kálmán alpolgármesterrel eredményes vezetői csapatmunkát valósítottak meg. Egyike azon kevés Maros megyei községeknek, ahol majdnem minden mellékutcát sikerült aszfalttal burkolni – pedig mintegy 35 kilométer úthálózatot kell a községben karbantartani. Pontra tett iskolák, óvodák, művelődési otthonok, támogatott egyházközségek, stb. Csakis eredményes négy évként lehet értékelni. A közösség büntet, a tovább...

Kampánynapló X. – 2016. március 3, Bátos és Dedrádszéplak

Luc menti anzix: korondi esztrád a bátosi trikoloros sokadalomban IMG_0188Milyen az, amikor ízig-vérig székely esztrád húzza a román himnuszt. Olyan. Valós és átvitt értelmében is muris. Két évvel ezelőtt találkoztam először az esettel az októberi bátosi Alma fesztiválon, ahol a térzenét szolgáltató zenekarnak Cotoi Dumitru polgármester külön meghívására a korondi rézfúvósok voltak a meghívottak – természetesen polgármesterestől-tanácsostól együtt. Korábban túl gyakran nem volt alkalmam megfordulni az almafarmjairól híres településen, de valahogy nem a nagy román-magyar barátság híre jutott el hozzám. (Belelapozgatva a tovább...

Kampánynapló IX. – 2016. március 2, Marosszentanna

IMG_0162Marosszentanna község magyarsága, illetve az RMDSZ először 2008-ban állított polgármesterjelöltet, dacára annak, hogy korábban egyértelmű számbeli többségben voltunk (mára, „természetesen” ez is megváltozott). Valamiért – az okokat most ne firtassuk! – beérték az alpolgármesteri tisztséggel, több mandátumon át működött a paktum. Nyolc évvel ezelőtt betelt a pohár, az elégedetlenség az akkor regnáló (ma börtönbüntetését töltő) polgármesterrel szemben valahogy (nehezen!) kihozta sodrából a kollégákat és hatalmas választási küzdelem árán megnyerték Ráduly Györggyel a versenyt. Megérte. Merthogy megváltozott a világ – csendesebb és tovább...

Kampánynapló VIII. – 2016. március 1, Marosszentkirály

szentkiralyMarosvásárhely szomszédságában Marosszentkirály egyike a legnépesebb önkormányzatoknak – Marosszentgyörgy több mint 9.000 lakossal vezeti a rangsort, Marosszentkirályon több mint 7.000-en laknak. A 2011-es népszámláláson 2.254-en vallották magukat magyarnak, azaz a lakosság közel egyharmadát képezi a magyarság. Az elmúlt negyed évszázadban az RMDSZ a lakosság számarányának megfelelő létszámban képviselte a helyi tanácsban a közösséget, jelenleg is a 15 tagú testületben 4 tanácsossal, egyikük – Gál Sándor – egyben alpolgármesteri megbízatást teljesít. Dinamikusan fejlődő és urbanizálódó nagy község – lakosság száma folyamatosan növekszik, újabb tovább...

A maratonfutó és a paniti bácsi

Finishing lineTegnap Juhos Gábor maratonfutót fogadtuk Marosvásárhelyen. Alig két hét alatt, több mint 500 kilométeres szaladással igyekezett felhívni a figyelmet a székelyföldiek autonómia törekvésére. Tiszteletre méltó egyéni teljesítmény és egyértelműen nemes szándék! Miközben hallgattam laudációját, élménybeszámolóját és filozófiáját, két apró részleten töprengtem el.
Faültetés. Minden érintett településen fát ültetett. Szót kértem és (köszönet Cseh Gábor szervezőnek) kaptam is! Elmondtam, hogy a futó fogadására felkért Maros megyei polgármesterek többsége felhívott és megkérdezte mitévők legyenek, hiszen a futó fát is akar ültetni. (A futó és a szervezők megjegyezték, egy-két esetben kissé mostoha volt a fogadtatás. Nem csoda, hiszen tavaly, az önkormányzati választások előtt egy másik magyarországi atyafi is faültetésre jelentkezett. Nem maratonfutó, autóval érkezett, és fenyőt ültetett. Ezt, nehezen tudják elfelejteni a Maros megyei polgármesterek. Innen az óvatosság.) No, szóval kérdezték, hogy mi legyen. Visszakérdeztem: az évszak alkalmas-e a faültetésre? 1338919281kover_fenyot_ultetPersze, ősz van. Éppen most az ideje. Csak merő óvatosságból csekkoltam, merthogy a tavaly nyárelő időszakában ültették a fenyőket, természetesen legtöbbje kiszáradt. És a megyei önkormányzati választást is (12 év elnökség után!) elveszítettük, ezzel együtt. Mondtam a tovabb…

Népszavazás ellenszélben

1119-power-of-the-peopleA népszavazás indokolt! Az állítást az ellenvélemények erősítik.
A Maros megyei PNL elnök, Ciprian Dobre szerint a Megyei Tanácsnak nincs hatásköre egy olyan kérdésben konzultálni a megye lakosságának véleményét, mely országos érdekeltségű. Az igaz, hogy a régióátszervezést illetően végül Bukarestben születik döntés, de az is igaz, hogy ez a térség lakosságának jövőjét határozza meg. Ezért, egy normális demokráciában a lehető legtermészetesebb, hogy nem az állampolgárok feje fölött döntenek. Mi az, hogy az ügy nem tartozik a Maros megyei Tanácsra?! Ezzel azt akarja mondani, hogy Maros megye jövőjét másokra kellene bízni?! Súlyos tévedés! Politikai anakronizmus.
A Kovászna megyei PSD szóvivője, Catalin Ivan szerint az akció “pénzkidobás”. Igen, pénzbe kerül. A demokrácia pénzbe kerül. Közvetlenül megkérdezni a népet, pénzbe kerül. Érvényesíteni a kisebbségeket illető nyelvi jogokat, pénzbe kerül. Alapos tájékoztatás révén komolyan venni a polgárokat, pénzbe kerül. Legitimizálni a politikát, pénzbe kerül. Betartani a jogszabályokat, pénzbe kerül. Minden pénzbe kerül. De, alighanem sokkal egészségesebb lenne a társadalmi közérzet, ha a demokrácia intézményeibe fektetnék sokkal több pénzt. Például a régióátszervezés hatástanulmányaiba, a következtetések kommunikációjába és az tovabb…

Minimum, hogy magunkban bízunk

hir_2779Remélhetőleg a többi kilencven kisebbség is dohog majd egy sort a Bizottság döntése okán. Merthogy úgy utasítani el egy polgári kezdeményezést, hogy közben a hatból néhány felvetéssel kapcsolatosan elismerik, hogy a jogalkotási kompetenciákon belül vannak, egyértelműen politikai döntésre utal. Rossz üzenetű politikai döntés az őshonos és nyelvi kisebbségek felé. Remélhetőleg, ebben a megítélésben sokkal nagyobb port fog kavarni, hiszen a romániai magyarok mellett Európa szerte több tízmillió etnikai közösséget érint. Ilyenként megérte a két éves előkészítő munka. Remélhetőleg a FUEN által tömörített kisebbségekkel közösen sikerül tematizálni kisebbségi jogok témakörében a brüsszeli politikai disputákat. Ezzel pedig egy új fejezet is nyílik az EU politikatörténetében. Remélhetőleg, mondom. Merthogy feltétlezem, hogy a sok millió állampolgárt érintő ügy mégiscsak van olyan fontos, hogy a fokozódó szkepticizmusra való tekintettel nem lehet vállvonogatva továbblépni az uborka formáját szabályozó intézkedések medrében.
Másrészt, az eset egyértelművé teszi, hogy az Unió döntéshozó intézményeiben nem pusztán a szakbarbár szempont uralkodik, hanem a politikai szempont is érvényesül. Sőt, az is tényszerű, hogy a kisebbségi jogok politikai keretbe rendelődnek. Magyarán: létfontosságú, hogy politikai képviseletünk legyen tovabb…

Majd a Holt költők társasága!

20121017-holt-koltok-tarsasaga

Kezdődik az iskola. Nálunk is két srác készül, a nagyobbik kezdi a középiskolát, a kisebbik az elemi utolsó évét. Mondani kellene valamit. A fennkölt “dumára” már nem vevők. Ők sem. Fene tudja, miért. Pedig elmondanám, hogy mennyire fontos lenne komolyan venni ezeket az éveket, megalapozni a tudást. Azt is, hogy mekkora szellemi kaland az ismeretlenben elmerülni, majd feltörni a felismerés felhajtóerejével. Hogy ennek van valami köze a szabadsághoz. Hogy az otthonos mozgás a szellemi térben a kiegyensúlyozottság és magabiztosság feltétele. És azt is, hogy a tartalom mennyire megsokszorozza az időt. Mind ilyeneket mondanék.

Lehet, nem vagyok elég hiteles. Reménykedem. Majd a pedagógus. Vagy a rendszer. Manapság találkoztam olyan esetekkel is, amikor diákok, szülők kétségbeesetten vették tudomásul, hogy a mindenható gép máshova osztotta a tancit vagy a tanárt. Kézzel-lábbal tiltakoztak. Hiába. De, biztató sztorik, vannak jó pedagógusok! És vannak sokan olyanok, hogy nem mentek át a fokozati vizsgán. Ilyenek is vannak. Mert lehetnek. Mert a rendszerrel valami baj van. Pedig kellene egy jó rendszer. Egy olyan, amiben az iskola megválaszthatja a pedagógusait és egy állandósított tanári közösségben formálják az iskola szellemét. Egy olyan jó rendszer, amelyben megfizetik a “nemzet napszámosait”, hogy megérje tanárnak, jó tanárnak lenni. Ahol nem magánórákon kell taníttatni a csemetét, tovabb…

Jó szászrégeninek lenni!

csillagosveny_szinjatszo_csoportVan bennünk kakaó, vagy ha jobban tetszik: erőforrás, géniusz, életképesség. Mondom, kakaó. Ez így jobban hangzik, elfogadhatóbb az óvatos korszemléletnek és talán szlengesebb körben is inspirálóbb. Minap a szászrégeni magyar kulturális napok megnyitóján áradt ki bennem ez a megnyugtató, szinte megható érzés. Merthogy nem merem felismerésnek nevezni. A kétségnek olyan egészségtelen korszakát éljük, amikor a descartesi “kételkedem, tehát megismerésre jutok, megismerésre jutva tudatosul létezésem” elv azzal a bevezetéssel egészül ki, hogy “kételkedem, hogy kételkedem, ezért kétségeim súlya alatt létezésem is kérdőjellé görbül”. Szóval, arkhimédeszi heurékázás nélkül a kételkedésben is kételkedő poszt-poszt modern óvatossággal sejtetem: van bennünk kakaó. A szászrégeni alig nyolcezres magyar közösség közös kultúránknak szentelt ünnepe ezt sugallja (már megint majdnem kicsúszott az ujjaimból, hogy “ebben a tudatban erősített meg”).
Közhely, hogy a nagy, igényes kulturális ünnepekhez sok pénzre van szükség. Így igaz…, amikor ünnepelt médiasztárokban gondolkodunk. Persze, Szászrégennek ilyen is van! És ez is megér egy misét, hiszen kevés olyan Maros megyei, sőt erdélyi település van, aki büszkélkedhet egy xfaktoros Szabó Előddel vagy a romániahangjás Vízi Imrével. Ők is ma színpadra lépnek a nagyérdemű előtt! De, a tovabb…

Ki-kivel, ki-ki ellen, miért

forgatag
Nekem több percem is van. Még akkor is, ha “seperc” alatt szájon vágnak (http://vanegypercem.com/mit-is-tetszik-lekommunikalni/). Megértem, a “vanegypercem” alatt csak egy kiadós pofonra futja. Amolyan mórickás “van sapkád, nincs sapkád” taslira. Benne van a pakliban. Aki kocsmába megy verekedni, ne csodálkozzon, ha a sarokból széklábakkal dobálják. De, miután szétvertük a csárdát, legalább annyiban egyezzünk meg, hogy az egyperceseknél többet, talán egy misét is megér Marosvásárhely. Azt gondolom, hogy ez a szempont akár nemzeti minimum is lehetne minálunk. Borboly Csabával egyetértésben (http://www.borbolycsaba.ro/blog/orvendetes-fordulat/) a nyilvános párbeszédet én is továbblépésként ítélem meg. Persze, ahogy elnézem a magyar-magyar viták csataterét, az egészséges dialógus még odébb van. Apropó, csatatér. Egyenesen tragikomikus, hogy olyan harctéren villongunk, hadakozunk, sértegetünk, ahol már azt sem tudni ki-kivel van, ki-ki ellen harcol, és lassan az sem világos, hogy miért. Ez mégsem olyan muris! Mégiscsak jó lenne legalább egy percet ezekre a kérdésekre is szánni. Egypercnyi tűzszünetet talán Marosvásárhely is megérdemelne.
Mondom, nekem több percem is van. Mert egyik percről a másikra nem megy. Akár tetszik, akár nem, Marosvásárhelyen valamiképpen meg kellene tanulni a multikulturalizmus nyelvét és a konfliktuskezelés nyelvjárását, ez pedig nem megy sem egy nap, sem huszonhárom év alatt. Az elmúlt évtizedekben majdhogynem fel sem merülhetett a nyelvi tovabb…

Kilátó és szilvaíz

szekelyboHogyan látja a település jövőjét? Mint sok esetben, most is arra számítottam, hogy dadogás lesz a válasz. Tévedtem. Azonnal és magabiztosan ütötte le az alaphangot: a turizmusban. Majd folytatta, fűzte a jól átgondolt terveket. Kilátót terveznek az őrvári magaslatra, ahonnan belátni a Nyárád térségét, el egészen a Bekecsig; Agárd felől le kell aszfaltozni az utat, stb. Szente Kinga, egyike a székelybői elszármazottaknak, aki többed magával jó néhány évvel korábban létrehozta azt az egyesületet, amelynek keretében évente megszervezik a bőiek találkozóját, és minden évben megvalósítanak egy kis projektet. Állítottak a világháborús elesettek emlékére obeliszket turul madárral, faragott székelykaput a református templom elé, legutóbb pedig a művelődési otthon színpadát újították fel. De kiskönyvtárat is létrehoztak, illetve egy igen gazdag gyűjteményt bemutató falumúzeumot, ahol az egykor használatos tárgyaktól régi fotókig megannyi érdekesség tanúskodik Székelybő múltjáról. És falumonográfiát írtak, egy másik kötetben a bői közművelődés múltját örökítették meg, honlapot szerkesztenek (http://szekelybo.ro/szekelybo/index/index). Alig győzőm sorolni.
Sosem jártam Székelybőben, pedig mindössze 10 kilométer távolságra van Marosvásárhelytől. Két irányból is megközelíthető, Jedd-Agár, illetve Nyárádszereda felől Székelymoson irányába. Gyönyörű fekvésű, tovabb…

Forgatagon innen és túl

vasarhelyi_forgatagBalázsi-Pál Előd felvetése jogos (http://welemeny.transindex.ro/?cikk=21179). Ezúttal sem volt elég világos a kommunikációnk, talán innen a félreérthetőség. Igaza van, vissza kell térnünk néhány elvi és konkrét Forgatag-történeti kérdésre, mert az eset meghatározó fordulópont, mind a román-magyar, mind a magyar-magyar viszony, mind a helyi politizálás összefüggésében.
Helyes, pontos megállapítás: “A tereket nem úgy tudjuk igazán visszafoglalni, ha egy évben egyszer dacosan kivonulunk oda, hanem ha természetesnek érezzük, hogy ott vagyunk.” Néhány hónappal korábban pontosan erről beszéltem, amikor a kisebbségi oktatásügy kapcsán bátorkodtam megfogalmazni, hogy elhibázott startégia lenne Marosvásárhelyen oktatási gettókban gondolkodni, hiszen fele arányban jogosan tarthatunk igényt arra, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogaink alapján minden iskolában megteremtsük a magyar környezetet, az egész várost otthonosan belakjuk! Az erős, és a későbbiekben sokat bírált metaforával, tulajdonképpen csak a figyelmet próbáltam érzékenyíteni arra, amit a szóban forgó cikk szerzője is megfogalmaz. Igaza van, Marosvásárhelyen tévedés lenne és önfeladásnak minősülne gettópolitikát folytatni. Ezért is ragaszkodtunk a Forgatag helyszíne esetén a Főtérhez. Lévén a magyar kultúra “főtéri” jelentőségű Marosvásárhelyen, mindennap meghatározza a város kulturális arculatát és tovabb…

A “multikulturális” Marosvásárhelyről

Grad_16A nemzetiségek együttéléséről, a multikulturalitás európai szellemiségéről az papoljon, aki tesz annak érdekében, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesüljenek.
Marosvásárhelyen a multikulturális diskurzusoktól hangos a város, de a szegregációtól ódzkodó polgármester felvetését alaposan kompromittálják az iskolák névtáblái (és még sok más “hiányos”, monoton feliratozás). A közigazgatási törvény egyértelmű, azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot, kötelező az illető kisebbség nyelvén is feliratozni a közintézményeket. Marosvásárhelyen felleltároztunk 48 oktatási intézményt (bölcsődéket, óvodákat, gimnáziumokat és líceumokat), a névtáblák nem felelnek meg a 922/27.12.2011-es minisztériumi rendelet előírásainak (ahol világosan meg van határozva, hogy a névtábla kizárólag csak a tanintézet nevét kell tartalmazza), az esetek 58%-ban kizárólag csak román nyelvű feliratot tartalmaz. Az óvodák 53%-át, a gimnáziumok 21%-át, a líceumok 47%-át feliratozták magyar nyelven is. Az sem mellékes, hogy a helyi tanács, RMDSZ-es nyomásra, határozatban szabályozza a névtáblák egységesítését is, amit a már megszokott “nagyvonalúsággal” a városvezetés ezúttal sem vett figyelembe.

Grad_16
Ezek után ki hiszi el, hogy a Polgármesteri Hivatal tiszteletben tartja a törvényt, a tovabb…

Mi, vásárhelyi magyarok, “együtt” várjuk a kétnyelvű utcanév táblákat!

avagy, átlátunk a szitán, elutasítjuk a Forgatag ellen szervezett diverziót!
a bernady tabla elso esteje

Oszd meg és uralkodj! Visszatérő szellemként kísért az Impreuna-Együtt. Ismerjük ezt a kilencvenes évekből, akkor nem vált be a rafinéria. Azóta még világosabban átlátunk a szitán, mert elég megaláztatásban volt már részünk, hogy kételkedéssel fogadjuk! A napnál is világosabb, hogy az “önkéntes fiatalok kis csoportja által” a Vásárhelyi Forgatag időpontjára rászervezett városligeti “fesztivál” nem közösséget, hanem megosztást szolgál. Botrányos szemtelenség, hogy mindezt a marosvásárhelyi adófizetők pénzén követi el a Polgármesteri Hivatal! Önkényesen!
Átlátunk a szitán! Azt is látjuk, hogy merő politikai ambíció vezérli a városvezetést, ennek oltárán nem szent és nem drága semmi. Legfőképpen a marosvásárhelyiek nyugalma, társadalmi békessége. Ki hiszi el ezek után, hogy a városnak olyan vezetője van, aki “mindenki polgármestere”? Ki hiszi el, hogy a vásárhelyiek, nemzeti hovatartozástól függetlenül egyformán vannak tisztelve? Én nem hiszem! Erről még a suttyomban és azonnali reagálásként kifüggesztett “Dr. Bernády György” Általános Iskola névtábla sem győz meg. Türelmetlenül várjuk, azaz elvárjuk a kétnyelvű utcanév táblákat tovabb…