Kampánynapló XIII. – 2016. március 17, Görgényüvegcsűr

Jegyzőkönyv nyilvántartó füzet 1990-től datálva uvegcsur3Majdhogynem áhítattal lapoztuk fel az 1990-től datált jegyzőkönyvet – 26 évvel korábbi gyűlések nyomát őrzi! –, de miután elmúlt az első sokkhatás ünneprontó gondolatok törtek rám: szép, hogy őrzik a találkozók, gyűlések emlékét, de miért nem telt be a regiszter? Mégiscsak 26 év röppent el, az RMDSZ tevékenysége pedig belefér egy 100 oldalas nyilvántartóba? – Elégedetlen vagyok, pedig van ahol már rég nem vezetnek semmiféle jegyzőkönyvet (Vámosgálfalván láttam még hasonlót!) – jó hogy legalább ennyi feljegyzés megmarad tovább...

Kampánynapló XII. – 2016. március 16, Mezőzáh

2008-ban jelöltlista sem volt, de az idén két mandátum megszerzését tűzik ki célul! [caption id="attachment_780" align="alignleft" width="200"]Az egyik helyi (román!) vendéglős adott helyet a 14 fős tanácskozásnak. Köszönet érte! Az egyik helyi (román!) vendéglős adott helyet a 14 fős tanácskozásnak. Köszönet érte![/caption] Lakó Jenő református lelkipásztor, mint a záhi magyar közösség szószólója, ismertette határozott közéleti tervüket: június 5-én 2 tanácsosi mandátumra pályázunk! Elmondta, hogy az elmúlt négy évben meggyőződtek arról, hogy fontos és eredményes akár egy helyi tanácsos érdekvédelmi közéleti tevékenysége is, Czirjék Lajos tovább...

Kampánynapló XI. – 2016. március 4, Gyulakuta

Legyen aszfalt, és lett! gyulakuta1Telt ház előtt számolt be Varga József polgármester az elmúlt mandátum történéseiről, megvalósításairól, és mivel újabb megbizatást vállalna, terveit is körvonalazta. Az biztos, hogy nem a sült galambot várták, Takács Kálmán alpolgármesterrel eredményes vezetői csapatmunkát valósítottak meg. Egyike azon kevés Maros megyei községeknek, ahol majdnem minden mellékutcát sikerült aszfalttal burkolni – pedig mintegy 35 kilométer úthálózatot kell a községben karbantartani. Pontra tett iskolák, óvodák, művelődési otthonok, támogatott egyházközségek, stb. Csakis eredményes négy évként lehet értékelni. A közösség büntet, a tovább...

Kampánynapló X. – 2016. március 3, Bátos és Dedrádszéplak

Luc menti anzix: korondi esztrád a bátosi trikoloros sokadalomban IMG_0188Milyen az, amikor ízig-vérig székely esztrád húzza a román himnuszt. Olyan. Valós és átvitt értelmében is muris. Két évvel ezelőtt találkoztam először az esettel az októberi bátosi Alma fesztiválon, ahol a térzenét szolgáltató zenekarnak Cotoi Dumitru polgármester külön meghívására a korondi rézfúvósok voltak a meghívottak – természetesen polgármesterestől-tanácsostól együtt. Korábban túl gyakran nem volt alkalmam megfordulni az almafarmjairól híres településen, de valahogy nem a nagy román-magyar barátság híre jutott el hozzám. (Belelapozgatva a tovább...

Kampánynapló IX. – 2016. március 2, Marosszentanna

IMG_0162Marosszentanna község magyarsága, illetve az RMDSZ először 2008-ban állított polgármesterjelöltet, dacára annak, hogy korábban egyértelmű számbeli többségben voltunk (mára, „természetesen” ez is megváltozott). Valamiért – az okokat most ne firtassuk! – beérték az alpolgármesteri tisztséggel, több mandátumon át működött a paktum. Nyolc évvel ezelőtt betelt a pohár, az elégedetlenség az akkor regnáló (ma börtönbüntetését töltő) polgármesterrel szemben valahogy (nehezen!) kihozta sodrából a kollégákat és hatalmas választási küzdelem árán megnyerték Ráduly Györggyel a versenyt. Megérte. Merthogy megváltozott a világ – csendesebb és tovább...

Kampánynapló VIII. – 2016. március 1, Marosszentkirály

szentkiralyMarosvásárhely szomszédságában Marosszentkirály egyike a legnépesebb önkormányzatoknak – Marosszentgyörgy több mint 9.000 lakossal vezeti a rangsort, Marosszentkirályon több mint 7.000-en laknak. A 2011-es népszámláláson 2.254-en vallották magukat magyarnak, azaz a lakosság közel egyharmadát képezi a magyarság. Az elmúlt negyed évszázadban az RMDSZ a lakosság számarányának megfelelő létszámban képviselte a helyi tanácsban a közösséget, jelenleg is a 15 tagú testületben 4 tanácsossal, egyikük – Gál Sándor – egyben alpolgármesteri megbízatást teljesít. Dinamikusan fejlődő és urbanizálódó nagy község – lakosság száma folyamatosan növekszik, újabb tovább...

Vásárhely a miénk is!

Válasz Dorin Florea replikájára
(http://www.e-nepujsag.ro/op/article/replika-jog%C3%A1n-6)
Polgármester úr! Európára az hivatkozzon, aki tiszteletben tartja értékrendjét! Most, amikor a magyar kultúrát kitiltja a város főteréről, nem hiteles az Ön “európai” diskurzusa. Sőt, sértő! Azt állítja, hogy a Vásárhelyi Forgatag botránykeltő merénylet. Mit gondol, hogy fogadja ezt az állítást az a több tízezer marosvásárhelyi, aki büszke nyelvi kultúrájára, népi hagyományaira, irodalmára, színházára, épített örökségére, polgári értékrendjére?  Gondolja, hogy ilyen könnyen félrevezethetők a marosvásárhelyiek, akik pontosan tudják, hogy az iskolák 5%-a van magyar nemzetiségű személyiségekről elnevezve, és több mint két évbe telt civil és érdekvédelmi összefogás küzdelme árán egyet a modern város megalapítójáról, Bernády Györgyről elnevezni, de a névtábla még mindig nincs az épület homlokzatára kifüggesztve? A vásárhelyiek azt is tudják, hogy a kétnyelvűség csak részlegesen érvényesül, nem a méltányosság szerinti egyenlő arányban. Az Ön értelmezése szerinti kétnyelvűség így jelenik meg: Piata Trandafirilor tér…

Polgármester úr! Ismétlem: az európai szemlélet nem a különböző nemzeti kultúrák összemosására, hanem a sokszínűség megőrzésére törekszik. A zakuszka gasztronómiai ínyencség, de a receptet a kultúrára nem lehet sikeresen tovabb…

Ha egyáltalán szóvá tehető a sportszerűtlenség

Igaza van. Nincs igaza. Inspirál. Destruktív. Katatónia. A CEMO legújabb ostromára támadt reflexióim. Sosem bántak velünk kesztyűs kézzel, amit nem is nehezményezek, hiszen ez a dolga a monitoringra vállalkozó civil szervezetnek. Könyörtelenül újabb és újabb frontokat nyitnak. Bernády-, majd Liviu Rebreanu iskola, Vásárhelyi forgatag, legutóbb pedig a 100 éves Kultúrpalota rendezvény sorozat kapcsán. Szinte lélegzetvételnyi időt sem hagynak.
Igazuk van, résen kell lenni, a problémát azonnal jelezni, pulzuson tartani az ujjat. Igazuk van, a nyelvhasználati jogok és a nemzeti kisebbséget illető méltányosság több sebből vérzik, helyettünk senki más nem fog a kérdéssel érdemben foglalkozni. A CEMO megteszi hatáskörén belül a lépéseket, feljelentést a Diszkrimináció-ellenes Tanácsnál, felszólítást az illető intézményvezetésnél, villámcsődületes akciókat szervez, de ezeken túl csak mi tudunk politikai nyomást gyakorolni, problémákat megoldani. Igazuk van. Abban is, hogy ezt számon kérik rajtunk. Ez inspirál is. Proaktívra hangol.
De, rosszul választják meg a kritika momentumát. Nem véletlenül. Vagy túl sok a véletlen. Amikor nyomás alatt vagyunk, akkor rúgnak egyet belénk. Amikor akcióban vagyunk, akkor akasztanak. Ez destruktív és sportszerűtlen. Ilyenkor az a gyanúm támad, mintha valójában nem a problémát akarnák megoldani, hanem tovabb…

Nyílt levél Marosvásárhely polgármesterének

Polgármester úr! Tulajdonképpen nem várok magyarázatot arra, hogy az Emil Boc vezette Kolozsváron miért lehet egy egész héten át a város főterén magyar napokat tartani. Tudom, nem lehet megmagyarázni. Ugyanezen okokból azt sem kérem, hogy elmagyarázza mit jelent a multikulturalitás és hogy kerül az asztalra a szegregáció csizmája. Ezt is nehéz lenne hihetően megérvelni. Ennél sokkal könnyebb az 1990-es évek márciusi eseményeivel riogatni a közvéleményt, újra meg újra kiengedni a palackból a szellemet. Ezen felüll, azt sem tudná elmagyarázni, hogy ezek után jó esélyekkel aspirálhatunk az Európa Kulturális fővárosa címre.
Engedelmével, teszek egy kísérletet, megpróbálom én elmagyarázni Önnek, hogy a multikulturalitás a különböző nemzetiségi kultúrák egymás melletti létezését jelenti. Kérem, értse meg: nem a kultúrák összemosása, asszimilációja, hanem egymás melletti léte. Kolozsváron azért lehet magyar napokat tartani, mert a város vezetése tudja, hogy a magyar kultúra csak akkor valódi hozzáadott értéke a városnak, ha ezt megfelelő hangsúllyal jelenítik meg. Kolozsváron, ha összemosnák a magyar és a román kultúrát egy színpadon, egy fedél alatt, akkor mindkettő veszítene arcéléből. Nem házasítják a körtét az almával, mert abból értéktelen hibrid lesz.

Tartok attól, hogy nem egyről beszélünk. Mi a nemzeti kultúrák egymás melletti tovabb…

Lesz Vásárhelyi Forgatag

Eldőlt. Lesz Forgatag! Augusztus 29 és szeptember 1 között, a vásárhelyi Marosparton felverjük sátrainkat, kiállítjuk portékáinkat, megcsillantjuk kézművességi, könyv, színház és zenekultúránk értékeit, színpadot állítunk, remek koncerteken bulizunk, sütünk-főzünk, jó magyarosan, ahogy csak mi tudunk, és találkozunk, egymás szemébe nézünk, kezet fogunk, nyugtázzuk, hogy vagyunk, sokan, sőt elegen! Benne vagy? Én benne vagyok!
Hogy lehetne másképpen is?! Persze, hogy lehetne. Kolozsváron, Bánffyhunyadon, Nagyváradon lehet a főtéren, nagyobb felhozatallal és dínomdánommal. Igaz. De ne fanyalogjunk! Most az a lényeg, hogy elkezdjük, a Marosparton bár, de úgy hozzuk tető alá a rendezvényt, hogy szeptember 2-től kedvünk legyen nekilátni a jövő évi Forgatagnak. Természetesen a Főtéren, a Városban!
Úgy vélem a “jószomszédi” viszonyokat is tisztáztuk a polgármestert illetően. Világos, hogy innen kezdve vajmi kevés az esély bármiféle partnerségre. Erről tovabb…

Van ahol nem múlik el észrevétlenül, hogy éltünk ötvenet

Őszintén meglepődtem, amikor a múlt szombaton beléptem a disznajói művelődési otthon udvarára. Színpad, előtte három sor párnásszék, körben ünneplőbe öltözött emberek (szemmel láthatóan családtagok, rokonok, barátok) díszes virágcsokrokkal felszerelkezve, megterített asztalok, a késő délutáni meleget vibráló várakozás ventilálta. A háttérben népviseletbe öltözött gyerektánccsoport, kedélyes háttérmuzsika, beszédekkel felkészült előljárók. Ők még nem érkeztek meg. Mármint az ötvenesek. Kiderült, az idén két sírnál is el kellett helyezni az emlékezés koszorúját, ezért “késnek”. Aztán jöttek, szépen felöltözve, derűs jó kedvben, meghatódva. Taps, mosoly, színpadi laudációk és ünnepi műsor honorálta a megélt ötvenet. Igazi népünnepély, amolyan ballagás nívójú és hangulatú. Kiderült, ennek harmincegynéhány éves hagyománya van Disznajón.
A kerek évfordulóknak valami okán nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, évtizedes léptékben mintha értékesebb lenne az élet. Fene tudja! Vitathatnám is, hiszen közhelyszámba megy, hogy az életet nem évekkel, hanem megélt tartalmakkal érdemes mérni. Nem is ezért jegyzem fel az eseményt. Lehet, hogy megnyilvánulásában rendhagyóan ünnepélyes, azonban azt tartom igazán rendkívülinek, hogy Disznajón ez az esemény össznépi összejövetelt gerjeszt, széles körben nyilvános, tovabb…

Márpedig Marosvásárhely frontváros

Néhány hónappal korábban még nehezményeztem, hogy a politikai közvélemény frontvárosként könyveli el Marosvásárhelyt. Akkor még túl erősnek éreztem a jelzőt, mondván meg kell tanulnunk marosvásárhelyiül, azaz el kell sajátítani a multi- és interkulturalitás nyelvét, mely alternatívája az etnikai szembenállásnak, egy olyan járható politika, amit eddig még nem próbáltunk ki.
Hát, ezzel már úgy vagyok, hogy ma is hiszem, mert (adysan szólva) hinni akarom. De, a közéleti történések sajnos azt erősítik meg, hogy a 2013-as esztendőnek dukáló normalitásoktól még távol állunk. Távoli dacára annak, hogy a város polgármestere fennen hangoztatja, hogy mindenki polgármestere; a megyei tanács elnöke az együttélés jegyében és a békés együttélésért (sic!) kettős (román-magyar) teremelnevezéseket kezdeményez a Kultúrpalotában és a cifrapalotában. A politikusi retorika kellően csiszolt, nehezen kifogásolható. A valóság azonban alaposan rácáfol!
Merthogy a polgármesteri hivatal akadályozza a Vásárhelyi Forgatag megszervezését a főtéren, és csak kompromisszumra kényszerítve engedélyezi a Városligetben, jóllehet a rendezvény arra hivatott, hogy a marosvásárhelyi magyar kultúra értékeit exponálja Marosvásárhely javára! A megyei tanács elnöke első meghirdetési körben egy majdnem színromán programot tesz közzé a sajtóban a tovabb…