Párbeszédet nyertünk

dialogDecember 8-án nem lesz népszavazás Maros megyében, de a közeljövőben elkerülhetetlen lesz a párbeszéd. Megítélésem szerint ez a mai rendkívüli megyei önkormányzati tanácsülés konklúziója. És ez nem rossz!

Hogy miért? Az elmúlt hetekben, hónapokban egyértelművé vált, hogy Maros megyében (mert más kontextusról most nem érdemes beszélni) az életnek minden területe túl van politizálva. Tudom, ez némileg kompromittáló megfogalmazás, de vállalom, mert szembe kell nézni azzal, hogy a túlzások magát a politizálást kompromittálják. Nem az a baj, hogy politizálunk, hanem az a baj, hogy a politikától már nem látjuk az erdőt, avagy a társadalmat akiért politizálunk. Ennek eredménye, hogy nem tudunk már semmit sem kellő alapossággal, ne adj isten szakmaisággal végig tárgyalni. Sőt, mi több, lassan már süketek párbeszédé vált a politika agorája.

A népszavazási indítvány rövid története releváns példa. Többször is indítványoztuk a román kollégáknak, gyertek fiúk-lányok üljünk le, beszéljük meg, hogyan tovább Maros megye. Ugyanis a vak is látja, hogy a jelenlegi fejlesztési régió struktúrában mindnyájan vesztesek lettünk. Azaz, elsősorban mi, Maros megyeiek. Főleg a magánszektor, a vállalkozók, akik potenciális munkahelyteremtők. Ugyanis a Központi Fejlesztési Régióban, mely hat megyét foglal magába – a gyulafehérvári régióközpont révén megerősödött Fehér, illetve az eleve tőkeerős Szeben és Brassó megye mellett, a múltban mesterségesen obstruált Maros, Hargita és Kovászna megye – nem alkalmas keret arra, hogy a regionalizáció alapcélkitűzése érvényesülhessen, vagyis, hogy a térségek közötti különbségek kiegyenlítődjenek. Például az elemzésekből kiderül, hogy Fehér megyében az egy főre jutó lehívott támogatások mértéke nagyjából 1.500 lej értékszintű, míg Maros megyében 700 lej körüli. Ha végigolvassuk az elemzéseket kiderül, hogy a különbségek évről-évre nőnek: az erős megyék erősebbek, a gyengébbek még gyengébbek lesznek. Magyarán: ebben a struktúrában nem vagyunk versenyképesek, aminek mindnyájan megisszuk a keserű levét.

Kértük a pártokat, üljünk le, beszéljük meg, lépjünk közösen, kezdeményezzük az átszervezést. Sajnos, megkeresésünk süket fülekre talált. A mai tanácsülésen is folytatódott a süketek párbeszéde, hiszen a román pártok képviselői önös politikai nyilatkozatokban, súlytalan kifogásokkal, értelmes érvek nélkül zárkóztak el a kezdeményezéstől. Ez a Maros megyei valóság! Nem mondták el, de tudjuk: mindnyájan attól tartanak, hogy a xenofób napilap címlapjára kerülnek, áruló bélyeggel.

Az indítvány elbukott, mégis nyertünk… a párbeszéd perspektíváját. Ugyanis, arra jó volt a mai tanácskozás, hogy a román pártok kénytelenek voltak belemenni a disputába, az RMDSZ-nek pedig alkalma nyílt egyértelmű álláspontját nyilvánosan megjeleníteni. Megtettük! Bevallom, rendkívül büszke vagyok kollégáimra azért, hogy milyen magabiztosan, felkészülten, jól érvelve sikerült megfogalmazni álláspontunkat, mely végül is párbeszéd felé mozdította ki a meddő vitákat. Ezzel kaput nyitottunk a politikai dialógus lehetőségének. Meggyőződésem, hogy a következőkben sikerül ismét asztalhoz ültetni a tárgyaló feleket, s talán kevesebb előítélet nélkül, ésszerű és tárgyszerű párbeszédben konszenzusra jutni. Ennyit nyertünk a mai tanácsülésen! Ezt köszönöm a megyei tanácsosoknak és azoknak a polgármestereknek, alpolgármestereknek, helyi tanácsosoknak, szervezetünk testületi vezetőinek, akik igen nagy számban asszisztálták végig az ülést. Sőt, Péter Ferenc, szovátai-, Sófalvi Szabolcs, marosszentgyörgyi- és Simon István, kerelőszentpáli polgármestereknek, valamint Peti András, marosvásárhelyi alpolgármesternek külön köszönöm tartalmas, meggyőző érvelésüket!

Van azonban egy-két epizód, amit nem hagyhatok szó nélkül. Például azt, hogy a Megyei Tanács bejáratánál egy rendfenntartó hatósági vezető előbb elállta utunkat, nem akart beengedni a gyűlésterembe. Lokodi Edit Emőke el kellett magyarázza a karhatalom képviselőjének, hogy az önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy az állampolgárok részt vegyenek választottaik munkálatain. Hozzáteszem, hogy többnyire sok-sok ezer szavazattal megválasztott tisztségviselőkről van szó, így közvetve sok tízezer adófizetővel szemben szemtelenség a gáncsoló próbálkozás. Végül beengedtek. De, mire volt jó ez az epizód? Kinek a parancsára intézkedett? Nem akarok találgatni. Végül is nem nehéz kitalálni. Rossz ízű „tréfa” volt.

Más. Tegnap a megyei tanácselnök a közszereplő Facebook oldalán közzétett egy kérdést. Arra volt kíváncsi, hogy az adófizető, szavazójogosult polgárok véleménye szerint támogatandó-e az RMDSZ kezdeményezése. Alpári, nyomdafestéket nem tűrő válaszokat generált. Nem ecsetelem, hogy miként kívántak vissza minket Ázsiába. Mosolyoghatunk ezen, vagy vállrándítással nagyvonalúan továbbléphetünk, de nem éri meg. Azt gondolom, hogy fel kell tenni a kérdést: a nemzetiségi ellentétekért, melyek a tanácselnök oldalán is szűretlenül exponálódtak, valakinek mégiscsak vállalni kell a felelősséget. Mint ahogy azért is, hogy az Unireában lassan tettlegességig fajulnak a diákok közötti ellentétek. Tudom, román oldalon minket tesznek felelőssé azért, hogy hosszú idő után megint elővettük minket illető jogainkat és meg is próbáljuk a több évtizedes jogalkotással kiizzadott kereteket tartalommal megtölteni. Pusztán annyi a különbség, hogy a xenofóbiát, az idegengyűlöletet a törvény nem szentesíti, azonban a nyelvi jogok érvényesítését kötelezővé teszi. Mi semmi mást nem kérünk, csak annyit, hogy a többségiek tiszteljék az ország törvényeit. Ez okoz feszültségeket? Ezt vállalják román vezető politikusok? Ha igen, nagy baj van!

És végül: a jegyző… Hihetetlen, hogy egy hivatalnok skrupulusok nélkül nagyvonalúan elnéz 56.000 polgár fölött, nem zavarja, hogy a megyei tanácsosok egyharmada is testületileg felsorakozik az ügy mellett, hosszas bogarászás és vakarózás után, mondvacsinált jogi kifogásokkal szembevigyorogja a fél világot, s megmondja a tuttit! Én azt gondolom, hogy egy ilyen szituációban a jegyzőnek egyetlen dolga lenne: megkeresni a jogszabályokban azokat a paragrafusokat, melyek lehetővé teszik, hogy az ötvenhatezer adófizető szándéka érvényre jusson. Nem, ő azt kereste meg, hogy miért nem lehet.

Egy szó mint száz: Maros megyében politikai válság van. De az is biztos, hogy ma sikerült megnyitni a szelepeket, kimondhatták magukat a protagonisták, és sikerült megnyitni a párbeszéd kapuját is, irányt szabtunk a politikai a disputáknak, dacára a negatív szavazatnak, egy lépéssel előbb vagyunk. Mi, biztosan továbbléptünk!

Szólj hozzá